14.rész /Yoo Min/

SoYun vagyis Sora megengedte,hogy segítsek. Xero örült is meg nem is. Örült,hogy segíthetek,de viszont féltett. De nem kell. Ha meghalok,akkor meghalok,engem aztán nagyon nem érdekel. Csak Xero,és SoYun.
Elváltam nővéremtől,és Xeroval ott maradtunk,amíg elmentek.
- Nem akarom,hogy bajod essen! -nézett szemeimbe.
- Jajj..Baba! -adtam ajkaira egy hosszú puszit. - Annyira édes vagy. -mosolyogtam rá.
- Tőled cukorbetegséget kapok! -csókolt meg életem értelme.
- Jaj Ittenem,de imádlak! -bújtam hozzá.
Annyira imádom,ezt a bolondot. Az életem sokkal jobb,hogy vele vagyok. A szívbetegségemre sem gondolok annyit,mint előtte. Xero csak haloványan tud egy két dolgot,amit el-el mondtam neki,de a teljes történetet nem tudja. Xero a legédessebb és legszerethetőbb fiú a világon. Nem kell soha többé senki más,csak Ő!
Az illata kábít. Hangja édes,és mámorító,ajkai puhák,és édesebb a csókja,mint egy gumimacinak. Imádom,szeretem,és soha nem hagyom el.

Mindent a terv szerint csináltunk. Xero hazament,és a gépen a kamerákat figyelte,míg engem bedrótoztak. SoYun-al állandó kapcsolatban voltam,és halottam mindent. A hapi elment a konyhába vagy hová,én pedig besurrantam a házba. Tiszta feketébe voltam. A kis cipő,a felső és a gatya is. Arcom előtt maszk volt. A hálóba tettem poloskát. Az ágy aljára tettem egyet,az íróasztal aljára,és az ágy feletti kép tetjére is tettem egyet.
 - Aj..Sora,igazán sajnálom,hogy ez történt! -halottam a hangját,és a szívem elekezdett verni.
Gyorsan a függönykarnisra is tettem egyet,és az ablakon távoztam. A szobája az emelten volt,de nem volt nagy zuhanás és a friss fű visszafogta a becsapódásom hangját. Gyorsan haza spuriztam,és a szívem vert mint atom. Nemm volt bajom,csak ziháltam,és izzadtam. Xero volt csak otthon.
- Megjött a kis Cukorkám! -harapott nyakamba.
- Meg ám. Hazapattogtam. -sóhajtottam,és éreztem,hogy folyik a hátamon a víz.
- Tiszta nedves valaki! -kuncogott fülembe,életem értelme.
- Marha vicces. Megyek zuhanyozni,te kis manó! -adtak ajkaira egy puszit.
Szobánkba mentem,és levetettem a ruhát,majd a fürdőt elfoglaltam. A zuhanykabin ajtaját becsuktam magam mögött,és a vizet megengedtem. A hideg csempének támasztottam a hátam,és első 5 másodpercben a hideg végigszántott testemen,de utána már megszoktam,és a meleg víz jót tett. Lassan ellöktem magam a faltól,és elkedztem mosakodni. A percek szinte óráknak tűntek a víz alatt,míg két kéz,kinem rángatott a gondolataimból. Tudtam ki az,hiszen kezeinek minden egyes részét ismerem már,mint a tenyerem,és ajkai amik nyakamon trónolnak,tökéletésen egyeznek Xero-val. Kezemmel végigsimítottam oldalán,és az Ő kezei lecsúsztak csípőmre. Beleremgtem érintésébe.
- Xero...fáj a fejem... -próbáltam kitérni előle,mert még féltem kissé.
- A szex fejfájásra nagyon jó,hidd el! -csókolta végig a nyakam,és a zuhanyzás hátralévő idejét az ágyba töltöttük. Imádtam,minden egyes percét. Ahogy kényeztetett,hozzámért,és a gyengédségét. Egyszerűen ez a pár óra,ami alatt leforgott az egész szenvedélyes csókcsata,és szeretkezés teljesen lefárasztott,és egyben boldogsággal tölötte be életem. Xero hajammal szórakozva,figyelt engem,és szemeit bámultam. Elveszek bennük.
- Ne már! -csaptam a kezére,mert megint a belső combom simogatta.
- Miért? Olyan puha és selymes! -cirógatta gyengéden,és a hideg a gerincemen végigrohant.
- Bolond vagyok melletted,Xero! -kezdtem el ujjamra csavarni szöszke haját.
- Szeretlek,Minnie! -adott egy puszit homlokomra.
- Mindenki Yumin-nek hív,a Minnie nevet nem szeretem! -fintorogtam.
- Miért?
- Mert így is picike vagyok,Ti meg még csak tesztek rá egy lapáttal! -morogtam és a párnába temettem fejem.
Xero hajamat elsöpörte tarkómról,és elkezdte puszilgatni.
- Bocsi,Babóca! -puszilgatta tovább,és addig fordolódtam,míg leestem az ágyról.
Jót nevetett rajta,és egy ingjét felvettem. Egy tanga és egy Xero ing. Rám nagy volt,de jelen pillanatban nem érdekelt. Kimentem a konyhába,és ittam egy kis narancslevet. Szomjas voltam,és egyszer csak két kezet éreztem meg derekamon.
- Xero ne már! -nyafogtam,mint egy kiscica.
- Xeronak nyavalyogj ne nekem! -halottam meg B-Joo hangját,és mint egy részeg bolha kiugrottam karjaiból.
- B-Joo! -lihegtem,és remegett a lábam meg a kezem.
- Yumi! Hiányoztál! -fogta tenyerei közé arcom,és megcsókolt.
Pupilláim tágak voltak a csók közben,és nem volt jó ízű egyáltalán. Ellöktem magamtól,és hátráltam,ahogy Ő közeledett és az asztal sarkába ütköztem.
- Mi a bajod? -nézett rám félmosollyal az arcán.
- Mi a bajom? Itthagytál mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád! Tudod,hogy szívbeteg vagyok,és nem érdekelt! Nem érdkelet,hogy mi lesz velem! Ha másnap feldobom a bakancsom az sem érdekelt volna? A temetésemre sem jöttél volna el,mi?
- Most meg mi bajod van?
- Az drága B-Joo,hogy tudod én sem fogok rád örökké várni!
- YooMinnie Baba! -jött be Xero,egy száll alsóba.
B-Joo végignézett a fiún,és rajtam is. Szemei szikrát szórtak rám,és egy halk "ch" hagyta el ajkait.
- Mi van haver? -hergelte Xero.
- Lefektetted mi? -nézett rám,és kezével arcát takarta.
- Valakinek nem csak annyit ér,hogy a titkait megossza veled,és utána hitegesse,és lelépjen. -dőlt Xero az ajtófélfának.
- Hagyj abba! -léptem Xerohoz,és átkaroltam a derekát.
- Undorítóak vagytok! -viharzott ki a konyhába B-Joo.
- Tudod B-Joo,neked ez az undorító csaj volt a szerelmed,márha igaz volt. És tudod,kurva jó az ágyba! -csókolt meg Xero,és fenekembe markolt.
B-Joo a szobájába ment,és mi a konyhába maradtunk. A konyhapultra ültetett Xero és ott csókolgatott. Aztán SoYun hívott.

13. rész /Soyun/

Én voltam Jonghoon csaja. Érdekes szitu volt, plusz azért, mert a főnök odáig volt tőlem. Én kacérkodtam vele, Ő pedig nem győzött udvarolni, meg bókolni.
-Igazán szép hölgy a barátnőd Jinsoo. - mondta a főnök negédes hangon.
-Ha tudná mikre képes, és milyen jól használja a fegyvereket.
Ez volt a harmadik este. A főnök bókolt, Én pedig csak somolyogtam, pedig szívesen vágtam volna pofán.
-Lehetne a testőröm. - vigyorgott.
-Én arra szakosodtam, hogy embereket öljek, és ne védjem. Pedig igazán csábító ajánlat, még lehet, hogy megfontolom. - ajkamba haraptam, és ránéztem a pasira. Le merem fogadni, hogy már áll neki, mint hajón az árbóc.
-Sora, jössz táncolni? - jött vissza Jonghoon, mert egy pillanatra elhívta egy férfi. Álnevet használunk mind a ketten.
-Ha megbocsájt Oppa, megyek kicsit táncolni. Ha esetleg ma már nem találkozunk, örülök, hogy ma is láttam. - meghajoltam kicsit, és Jonghoonba karolva távoztam.
-Nagyon idomulsz a szerephez. - simult a hátamhoz.
-Pedig kurva kényelmetlen ez a ruha. Meg a cipő! - picit bepucsítva hajoltam előre, és megtekertem a csípőm.
-Ne hergelj!  - rántott magához, és megfordítva megcsókolt.
-Menjünk haza inkább. - túrtam a hajába.
-Rendben.
Nála lakok pár napja, és a vendég szoba az enyém.
Amint kocsiba ültem, cipő le. Hátra dőltem, és a hajamba túrtam. Jonghoon beült, és már hajtott is. Tudjuk, hogy követni fog a vén pasi, így egy kis színjáték is kell. Jonghoon lakása előtt ahogy kiszálltam, nekem esett. A liftben már elengedett, igaz nehezen ment neki, de mire fel értünk lehíggadt.
-Terv? - néztem rá.
-Holnap kezdődhet. Még reggel elmegyek a fő hadnagyhoz, hogy hol leszünk, aztán indulhat a dolog.
-Úgy ahogy megbeszéltük? Pofon, sírva mennés a főnökhoz, kiszedni belőle a gyilkosságokat, aztán jösztök ti. - bólintott.
Persze azt hittem minden könyen fog menni. Másnap reggel szólt Jonghoon, hogy anyu meghalt. Akkor éreztem fájdalmat, amikor apu meghalt, és mai napig érzem, de Ő utánna, nem. Kevesebb eggyel az alkoholisták száma.
Én mentem be először, így találkoztam Yoominnel.
-Nem. - mondtam. -Nem keveredhetsz bele. - néztem rá szigorú fejjel.
-Kérlek. - pityergett.
-Rendben. De azt csinálod amit mondok. - bólintott.
Felvázoltam neki a tervünket, miszerint Én szakítok Jinsooval és elmegyek a főnökhöz. Viszont hugi utánam jön, és most érte jöttünk a rendőrségre, mivel biztos, hogy figyel minket, és kint vár.
-Akkor... - néztem Yoominre. Ő lesz a lázadó húgom. Yoomin bólintott -El ne feled a poloskát majd elrakni. A szobáját amit nem figyelnek, így könyű dolgod lesz, őrök is csak kint vannak, engem pedig biztos le fog tapizni, így Én nem tudom bedrótozni magam.
-Melyik az ő szobája?
-Második emelet, balra a harmadik ajtó.
-Rendben.
Yoomin sóhajtott, és kivágta a bejárati ajtót, és kitrapolt, Én utána, mintha veszekednék, Jonghoon pedig csak figyelt. Mi Yoominnal veszeledtünk, aztán bevágtam a kocsiba. Jonghoonal is leálltam veszekedni, aztán haza vitt hozzá.
-Bocsánat, remélem nem ütötted meg magad picur. - öleltem meg hugit a liftben.
-Nem. De ennyi halandzsát összeszedni. - nevetett.
-Nem hallja mit beszéltünk, de a látszat kell. Szólj Xeronak, hogy rendben vagy. - megpusziltam a homlokát.
A lakástban Jonghoont a szobába vittem, hogy hugi ne tudja mi történik.
-Üss meg. - mondtam Jonghoonnak.
-Dehogy ütlek meg. - ijedt meg.
-Úgy hitelesebb lesz. Gyerünk!
-Hát jó. - pár percig meredt rám, aztán ajkát beharapva pofon vágyott, és mivel úgy fogtam a fogaimmal az ajkam, ki is hasadt.
-Még egyszer. - nyögtem fel, és az arcom jobb oldalára mutattam. Oda is adott. -Oké. Szédülök. - Jonghoon elkapott.
-Túl erős voltam.
-Semmi baj. Szólj huginak, hogy egy óra múlva hívjon, addig vigyázz rá. - puszit adtam az arcára, minden esetre a cipőmbe is raktam egy poloskát. Majd a liftben elkezdtem sírni, alig tudtam de végül sikerült, csak erősen megnyomtam a fájó arcom. Aztán eszembe jutottak a dolgok amiket csináltak velem.
Becsengettem. Changsun nyitott ajtót, Ő a főnök.
-Hát Te? - látszott, hogy meg van lepődve.
-Oppa.. - zokogtam fel, és felemeltem a fejem.
-Gyere be. - intett. -Ki bántott? - ölelt meg.
-Jinsoo...
-Na, nyugodj meg szépen. - vitt a nappaliba.
Egy órát sírtam neki a semmiről, aztán megszólalt a mobilom.
-Oppa? - szipogtam. -Jinsoo kidobta a húgom, a cuccaimmal, ide jöhet? - szipogtam.
-Persze, hogy ide jöhet.
-Köszönöm Oppa. - puszit adtam az ajkaira, szívesen képen töröltem volna, de inkább nyugodt maradtam. -Jöhetsz, és kérlek, hozd el a piros dobozt is, ott van a fürdőben, benne van a gyógyszerem, tudod, ha nem veszem be, kiakadok. - ez volt a jelszó, hugi felkuncogott, egy oké után le is rakta. Visszafészkeltem magam a faszi karjaiba. -Sajnálom, hogy zavarlak Oppa, biztos sok dolgod lehet. Ha akarod, Én megvárom a húgom, és elmegyünk. - néztem fel.
-Maradjatok. Jég kellene az arcodra. - mondta.
-Nem, jó ez így. - bújtam hozzá. Yoomin! Siess!

12.rész /Yoo Min/

- Én nem fogom kibírni SoYun nélkül! -vertem a fejem a falba.
- Tisztán közölte veled és velünk is,hogy ne kövessük! -morogta Hansol.
- De te nem tudod,milyen az,ha valaki olyan van távol tőled,akiért az életed adnád! Nem fogod fel,mennyire szeretem? -ugrottam volna neki,de B-Joo visszarántott magához.
- Higgyadj le! -suttogta fülembe,s könnyeim folytak,mint a záporeső.
- Mit értett SoYun az alatt,hogy nem jó a szívednek? -félve nézett rám Xero.
- Mindegy. -bújtam B-Joo mellkasába,és megnyugodtam.
A fiúk csak lézengtek. Én meg inkább sírtam SoYun után. Ha bármi baja lesz,én megölöm a rendőrt is,és megkeresem azt aki tette,ezt vele,és apró darabkákra szétszedem. Undorodom minden ilyen gonosz embertől. Fúj! A hideg kiráz tőlük. Nem akarom meglátni SoYun közelébe,mert ha én ugrok neki,akkor csak a hullaszállító megy érte felkaparni a betonról.

Elmentem zuhanyozni,és befeküdtem B-Joo ágyába,majd gyorsan el is aludtam. Nem volt nehéz,hiszen a sírás gyorsan leszívta az erőmet. Reggel B-Joo még aludt,mikor én már készülődtem a suliba. A konyhában egy kis pléddel a fejemen csoszogtam.
- Reggelt! -csípte meg az oldalam Xero.
- Hé! Nem ér az oldalam!
- Csak nem érzékeny? -mosolygott perverzül.
- De igen,és ne mosolyogj így,mert a serpenyővel letörlöm a képedről! -fújtam fel arcom,és csak mosolygott.
- Csücsürítős! -adott ajkaimra egy hosszú puszit.
Hatalmas pislantást vetettem rá,amint eltűnik a fürdőbe. Ez meg mi volt?Na jó. Most vagy álmodok,vagy csak egész egyszerűen Xero megbolondult. Nem tudom melyik az,de lehet,hogy mind a kettő.
A reggeliemet elpakoltam a táskámba,majd felöltöztem,és a suliba mentem. Egész nap csendes voltam,és a reggeli SMS-t vártam. Megkaptam,és visszaírtam SoYun-ak. Így már megnyugodtam. A napom azzal telt,hogy figyeltem a suliba,és közölték,hogy 2 két múlva évzáró. Boldog voltam,és végre többet lehet ... SoYun-al. Vagyis...mégsem. A gondolat,hogy nincs velem SoYun szívemet kétté tépi. De hozzá kell szoknom,hogy SoYun egy olyan pasival van,aki bármikor meghúzhatja,mellesleg Hansol-t nekem kell vígasztalnom,míg Xero furcsa módon többet foglalkozik velem,mint B-Joo.
Hazaértem,és csak Hansol,Atom és Xero volt otthon.
- Hali! Többiek? -tettem le a táskám a földre.
- Szia Picúr. B-Joo elment. -válaszolta Atom.
- Mi az,hogy elment? -nem értettem.
- Elköltözött. Vágod? -mutogatott Atom.
- Mih? -és itt összeomlott a világ.
Minden elsötétült,és csak a fiúk hangját halottam. Minden lejátszódott bennem. Első csók,a sok nevetés,első találkozás,és most itthagy. Szívem alig vert párat,majd visszatért normál kerékvágásba. Nem érzékeltem külvilágot. Minden meg akart szűnni,de valami visszarántott.
Pilláim lassú nyitogatása után Xero arcát láttam meg,amit könnyei mostak.
- Felkelt. -nyugtatta meg a 2 fiút,és felültem.
- Szerettem...-hajtottam le fejem,és még mindig nem bírtam felfogni,hogy B-Joo elhagyott.
- De Ő nem. -sóhajtott Xero.
- Baszottul fáj. -tettem szívemre a kezem és magamhoz húztam a lábaim,és térdeimre tettem a fejem.
- Ne sírj szépségem! -törölte le pulcsija ujjával könnyeimet Xero.
- De..
- Shh! -ült hozzám közel és ringatni kezdett.
Dúdolt a fülembe,ami megnyugtatott,és elkezdtünk beszélni mindenről. Jövő,család,tanulás és munka. B-Joo-n még mindig ki vagyok akadva,de hát ha ki akar törölni a fejéből,ám legyen.
- Éhes vagyok! -kordult fel Atom gyomra,és olyan volt,mintha valaki tankkal fejbelőtt volna.
- Csináljak kaját? -néztem rá.
- Ne! Így is elég dagadt,nem kell elhíznia! -mosolyogtt Xero.
- Marha vicces!
- Milyen szendvicset kérsz? -néztem rá.
- Sertés..
- Marha! -vágott közbe Hansol.
- Sertésmarha? -pislogtam nagyokat.
- Öö..ha van olyan akkor igen! -mosolygott Atom,és elmentem a konyhába  csinálni nekik szendvicset. Xero segített,de az ujját majdnme lemetélte. Férfiak...annyira bénák,hogy néha,már-már nekem fáj! Kivittük a fiúknak a szendókat,és én visszamentem teát csinálni magamnak. Xero a derekam köré fonta a kezét.
- Mit csinálsz? -msolyogtam el.
- Téged olyan jó ölelgetni! -motyogta fülembe.
- Persze,mert egy kis nádszál vagyok! -forgattam meg szemeim.
- Az én virágszálam! -puszilt nyakamba.
- Ne! -húztam fel vállaim.
- Mi az?
- A nyakam érzékeny.
- Az oldalad és a nyakad. Egyéb?
- Szomking,fekete inges pasik,és a comjaimat nem terorrizálhatod!
- Pedig jó lenne! -markolt az egyirke.
- Nehe! -nyögtem volna,de inkább lenyeltem,mert ezek ketten túlságosan is perverzek.
Xero egész nap ölelgetett,és a nyakam kínozta. Hogy egyszer leütöm a nagy serpenyővel az biztos. Este nem tudtam aludni. A kanapén feküdtem,és nem bírtam aludni. Xero az ágyába ráncigált,és ott kellett lennem. Annyira édes mikor motyog álmában,hogy nevetés nélkül nem bírok ki. Olyankor megcsikizett,és kínozta az oldalam,és a nyakam.

A napjaim úgy teltek,hogy Xero a szívemet összeragasztgatta,ámbár nehezen sikerült neki. A suliban továbbra is csendes lány voltam,és B-Joo-ra kevesebbet gondoltam. Pgoon kivolt,hogy nincs B-Joo velünk,de ez van. Mindenki azt csinál amit akar. Esténként Xero-val harcolunk a pandaplüssért,és a többségben hagy nyerni. Ha Ő nyer,akkor is az enyém,mert odaadja. Nagyon megszeretettem,és SoYun is napi szinten tartja velem a kapcsolatot. Remélem ez a rendőr bá,jó hatással van rá.

- Atom! -rohantam Xero elől.
- Mi van már megint? -forgatta meg szemeit,és megfordult.
- Xero bácsi bántnai akar! -álltam Atom mögé,és így teljesen láthatatlan lettem.
Atom akkora darab,hogy én örször kijönnék belőle. Fél karjából kijön az én egy kezem,szóval,nem kisdarab hapi.
- Xero! Nem bántunk kislányokat!
- Lány bunyó! -jött be Hansol.
Mindenki felnevetett,és Xero bevágta a durcit. Utána mentem és a hátára ugrottam.
- Oppa! -pusziltam nykába és a hálóba ment velem a hátán.
Az ágyra ledobott,és fölém mászott. Felmásztam egészen az ágytámláig,de ott bevágtam a fejem. Elmosolyodott és ajkait az enyémre tapasztotta. Pilláim lecukódtak,és karjaim nyaka köré fonódtak,mintha meg akarnék fulladni,és Ő a megmentő. Valahogy így voltam,mikor B-Joo elhagyott. Se szó se beszéd elhagyott. Xero viszont,megmentett a depressziótól,és attól,hogy magamba roskadjak. Viszonoztam csólját,és éreztem,hogy ezáltal,picit bátrabb lett. Mikor elvált ajkaimtól,mosolygott,és ledőlt mellém. Ujjainkat összekulcsolta,és hozzábújva elaludtam.
Reggel a telefon csörgésére keltem.
- Egen? -szóltam bele,és Xero is pislákolt.
- Miss.Park Yoo Min?
- Egen! -bólogattam,és akkor esett le,Ő nem látja.
- Egy szomorú hírt kell magával közölnöm! -itt lefagytam. Ha SoYun nevét mondja én megbolondulok.
- Az édesanyját,ma reggel holtan találták egy sikátor mellett!
- Mi-micsoda? -tettem azt,mint aki meglepődik.
- Sajnálom. Ma jöjjön be 1 órára a megyei rendőrfőkapitányságra. További szép napot,és részvetem!
- Köszönöm. Visszhall! -letettem a telefonom,és Xero nagy szemekkel nézett rám.
- Mi az? -nézett még mindig bambán.
- Anyut megölték. -felkeltem az ágyból,és a fürdőbe mentem,arcot mosni.
- Jól vagy? -jött be Xero.
- Aha. -támaszkodtam a mosdókagyló szélén.
Xero magához fordított és megcsókolt. Bújtam hozzá,és elkezdtem készülődni. Kisminkeltem magam,és Xero bekísért a rendőrségre. Nagy levegővétel után,bementem. Elmondta a főhadnagy úr,hogy anuyt megerőszakolták,és utána három golyóval a szívében otthagyták. A gyilkosság elkövetője ugyan az a személy,akit régóta keresnek. Mikor elköszöntünk tőle,megláttam egy lányt aki SoYun-hoz hasonlít.
- Az nem SoYun? -néztem Xero-ra.
- De nagyon hasonlít rá! -néztünk bambán Xero-val. - Csak a haja hoszabb!
- Hé! Jonghoon! Menj be a kettes kihallgatóba! -jött oda egy másik rendőr,
- Jonghoon! -motyogta Xero.
- SoYun! -egyszerre vágtuk rá és a láyhoz mentem.
- Szia. mosolyogtam rá.
- Szia Baba! -mosolygott,és SoYun volt az.
- Kurvára hiányoztál! -folytak könnyeim.
- Te is nekem,de Jonghoon sokat segített. Mi ez,hogy Xero-val vagy itt? -nézett rám.
- B-Joo lelépett. -sóhajtottam,és SoYun kezeit fogtam.
- Micsoda? Ugye nem...
- Nem,nem feküdtünk le. Xero segített felépülni,és azt hiszem együtt vagyunk.
- Halottam mi történt anyuval.
- Engem hidegen hagy.
- Engem is.
- De a tettes ugyan az.
- Akkor ebből most kiszállsz! -sziszegtze mérgesen SoYun.
- Egy anyánk van,és nem hagyhatsz ki belőle!
- Ha bajod esik,én megörülök!
- De nem fog. Kérlek SoYun engedd! -lett könnyes a szemem,és Xero hátulról megölelt.

11.rész /Soyun/

Látni Hansol, és a többiek sajnálkozó arcát... Fájdalmas.
Aludni se tudok, mert előttem van az, ahogy bemocskoltak. Az arcuk, az érintésük, minden.
Halkan nyílt az ajtó, Én pedig apróra húztam magam.
Láttam, hogy testesebb ember, így biztos voltam benne, hogy nem a doki.
-Hé! - pisszeget valaki. Felismertem a hangját.
-Ne! Kérem, ne bántson. - szipogtam magamban.
-Nem foglak bántani. Bocsánat jöttem kérni tőled. Jonghoon főhadnagy vagyok. Annyira sajnálom ami történt veled. De ha... szóval érted, ha Én nem érek hozzád lebukok. Azt pedig nem akarom. - levette a takarót a fejemről. Valahogy nem viszolyogtam tőle. Talán lehet azért, mert kedves volt a hangja. -Nagyon szégyenlem magam mert ezt tettem veled, azért jöttem ide. - szemeiben őszinte bánat volt.
-Maga valami beépített zsaru? - szipogtam.
-Igen. - letörölte az arcom. Aztán leült. -Már két éve dolgozok ezen az ügyön. Eddig Te vagy az egyetlen aki életben maradt. Főnök nem tudja, hogy élsz, nem szokta nézni a híreket meg ilyesmi, szerencsére benne sem voltál. Azért jöttem, hogy megnézem, jól vagy. Ez volt a másik ok, ami miatt beszöktem. - mosolygott.
-Nincs látogatás ilyenkor... - bólintottam, hogy értem.
-Nos, Én megyek. Ha bármi baj lesz, csenges kérlek. - kezembe adott egy cetlit, aztán elment.
Két nap múlva haza mehettem.
-Soyun, kéred a felét? - fordult hirtelen felém Xero. Összerezzentem. -Bocsánat. - mondta.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá. -És nem, nem kérem, tele vagyok. Ennyit egy hete nem ettem összesen. - fogtam a hasam.
-Mint aki terhes! - rakta rám a kezét Hansol. Én pedig hirtelen rá néztem. -Bocsi.
-Ne csináljátok már! Ne kérjetek bocsánatot folyton. Lassan hozzá szokom, hogy hozzám értek. - álltam fel.
-Hová mész? - kérdezte hugi.
-Nem tudom. - fejemre vettem a kapucnit, azt kulcsot zsebre vágtam, meg a telefont, és felvettem a kabátom.

Kilépve, hideg csapta meg az arcom. Esett az eső, így kicsit összehúztam magam.
Nem tudom hová megyek, csak fogtam a mobilom jó pár tömb után, és felhívtam a hadnagyot.
-Igen? - szólt bele álmosan.
-Soyun vagyok...
-Baj van? - hallottam, hogy éberebb lett.
-Nem, Én csak... találkozhatunk? - nyögtem ki.
-Persze. - lediktálta a címét, Én pedig oda mentem. Szarnak ázva ugyan, de ott álltam az ajtó előtt. Bekopogtam, mire egy melegítő nacis, kócos pasi nyitott ajtót. Még rendesen nem láttam az arcát, de olyan pasi volt, akitól megdobban a szívem.
-Gyere be gyorsan, csurom víz vagy. - intett, Én pedig bementem. -Menj, vedd le a ruhád, és zuhanyoz le, viszem a fürdő köpenyt. - tolt be a fürdőbe. Lassan leszedtem a vizes ruhát, aztán beálltam, az idő közben kinyitott zuhany alá. Zuhany után, megtöröltem magam, és mivel bugyiig áztam, csak úgy magamra vettem a köpenyt. Így csoszogtam ki, és álltam meg Jonghoon mellett.
-Menj a nappaliba, viszem a teát. - tolt arra amerre a nappali található. Becsoszogtam oda, és leültem. Lábaim felhúztam, átkaroltam őket. Jonghoon jött be, kezembe adta a bögrét, majd mellém ült. -Na, mesélj, miért vagy itt? - mosolygott.
-Elegem lett abból, hogy a fiúk folyton bocsánatot kérnek, amikor hozzám érnek. - motyogtam.
-Fiúk? - kérdezte meglepve.
-A barátaim, meg a húgom pasija. - fintorogtam.
-Jaa. Értem. És ezért áztál meg, és jöttél ide?
-Hát is is. Nem tudtam hová menni. Anyunk egy alkoholista, nem érdekli mi van velünk, azért költöztem el onnan a húgommal.
-Értem. Hány éves is vagy? - húzta fel az egyik lábát.
-23 vagyis ha koreai időt nézzük 24.
-Azt hittem fiatalabb vagy.
-Mindig ezt mondják. - fintorogtam.
Csendben ültem, amíg elfogyott a teám. Leraktam a bögrét, és a kezem néztem.
-Kiraktam száradni a ruhád, telefon és kulcs a konyhában, enni a hűtőben. Gondolom maradsz éjszakára. - mondta. Bólintottam. -Akkor Én alszok a kanapén Te pedig...
-Segíteni akarok! - vágtam a szavába.
-Miben? - lepődött meg.
-Elkapni a pasit. - néztem rá.
-Szó sem lehet róla! - háborodott fel.
-Kérem! - fogtam meg a karját.
-Nem! - nézett rám mérgesen.
-Kérem! - másztam az ölébe, lovagló pózban. -Ennyit megérdemlek azért amit tett, és a többi lány miatt. - hajoltam a nyakára, egy puszit adtam rá.
-Nem... ezt nem szabad. - fogta meg a csupasz combom.
-De! Azt akarom, hogy börtönben legyen. - suttogtam. Persze nem ez volt a célom. Megakarom ölni.
-Kétségbe vagy esve. Ez a depresszió egyik jele. Fejezd be! - szólt rám. Felegyenesedtem.
-Maga az egyetlen akit elviselek, és nincs undorom. - megfogtam a kezét, és elvezettem a nőiességemig. Szemem becsukva, ajkamba haraptam, és hátra hajtottam a fejem. Én irányítottam a kezét, aztán Ő magától kezdett cirógatni, majd egyik kezét a tarkómra rakta, míg a másikkal, egy ujjával belém hatolt. Lehúzta a fejem, és megcsókolt. Nem volt durva, sőt! Gyengéd volt. Akkor vadult be kicsit amikor kibújtattam a nadrágjából, és rá ültem. Egész éjjel velem foglalkozott. Voltam a kis üveg asztalon, konyha asztalon, aztán a hálószobában az ágyon.
Reggel arra keltem, hogy cirógatja a vállam.
-Jó reggelt. - motyogtam. Puszit adott a vállamra, és a nyakamra.
-Csináltam reggelit. És a hugod hívott. Mondtam neki, hogy rendben vagy. - mormolta a nyakamba.
-Köszönöm. - mosolyogtam.

Megreggeliztem, és vele indultam haza.
-Gondolkoztam. Ha tényleg segíteni akarsz, akkor át kell festeni a hajad, smink is kell meg ruha, lehetőleg rövid. - mondta.
-Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
-Este gyere el hozzám, én addigra elintézem a dolgokat, Te pedig a hugod intézd el. - mosolygott.
-Rendben.
Haza szaladtam. Otthon egy mérges Hansol és Pgoon állt előttem.
-Hol voltál? - kérdezte Hansol.
-Barátnál. - toltam el, hogy bemenjek.
-Pasi?
-Igen. És zsaru, plusz segít elkapni a pasit aki ezt tette velem. - néztem rá. Meglepődtek.
-De ez veszélyes. - mondta hugi.
-Nem szívem. Nem az, csak nektek. Jonghoon azt mondta, menni fog. De ahhoz nektek itt kell maradni.
-Nem teheted ezt. - kiabált rám Yoomin.
-De! A lelkembe gázolt, összetörte. Megerőszakolt, és nem csak Ő! Másik két pasi is, akik a testőrei voltak. - zokogtam fel. -Összevertek, olyanra kényszerítettek, amit sose tettem volna. Szét szaggata a ruhám, aztán fél holtan, kidobott a Han partra, mint egy kutyát! - sírva fogtam a mellkasom. -Te nem tudod milyen rossz nekem az, hogy nem tudom elviselni ha hozzám érsz, vagy Hansol. Éjszaka nem alszok, mert újra és újra lepörög előttem az egész! - kiabáltam. -Feltudod ezt fogni mennyire fáj? - megrázta a fejét. -Ez a legkevesebb, hogy rács mögé küldöm. - szipogtam.
-Vigyázz magadra. - bújt hozzám Yoo.
-Minden reggel és este küldök üzenetet. Ígérem. Ha viszont nem, akkor hívd fel zsarukámat és Ő majd tájékoztat. Ne aggódj értem. És ne izgasd fel magad. Nem tesz jót a szívednek. Szólj Bjoonak, hogy jöjjön ide hozzád. - elengedtem.
Bepakoltam a dolgaim, és visszamentem Jonghoonhoz. Csókkal üdvözölt, aztán a fürdőbe küldött ahol szőke lett a hajam, kaptam erős sminket, egy vörös ruhát, hozzá cipőt. Lefotóztam magam, és elküldtem Yoominnak.
"Gyönyörű vagy! Hansol pedig ki is rakott képernyőre." Elmosolyodtam.
"Szeretlek!" Leraktam a telefont Jonghoon szobájában, aztán kimentem.
-Mehet a menet. - néztem fel. Jonghoon csak pislogott rám. Elmosolyodtam, és feltolta Hoon állát.
-Menjünk, mielőtt becipellek a szobámba és leszedem a ruhát. - fogta meg a kezem, és már úton voltunk.

10.rész /Yoo Min/

- Féltem a nővrém Hansol,remélem nem haragszol rám! -mondtam szomorúan.
- Nem haragszom. Én nem kötődtem ennyire senkihez sem,de SoYun nekem is nagyon fontos. -magyarázta.
Jó volt ezt hallani tőle. A szavai igazak voltak. Éreztem. Nem tudom pontosan hogyan,de éreztem,hogy igazat mond. Aztán a kanapén letelepedtünk és átbeszéltük szinte a fél délutánt. És mint a villám égtelenül nekiállt fájni a szívem,és az ujjaim kékek lettek,és az ajkaim is. Mintha befestették volna.
- Jól vagy? -nézett rám kétségbe esetten.
- Persze...-lihegtem,és a víz folyt rólam.
Sosem volt még ilyen. Van mikor megfájdul a szívem,de ez most túltett mindenen. Azonnal hívtam a nővérem.
- Na? -kérdezte Hansol és egyre idegesebb lett.
- Nem veszi fel. -folytak a könnyeim,az izzadsággal együtt.
- Remélem nincs baja. -idegeskedett Hansol.
SoYun felvette a telefont. A hangja elhaló volt,mnt akit agyonvertek. A Han folyó partján. Letettük,és Hansol-al a fiúkhoz mentünk. Atom,B-Joo és Pgoon jött velünk. Én a városon végigrohantam,és a Han folyó partjáig meg sem álltam. A szívem nagyon fájt,és lihegtem. Szúrt a szívem,és a fejem szét akart szakadni. A parton rohantam és megláttam SoYun-t. Ott összetörtem. A fiúk is odasiettek,és mentőt hívtak. Gyorsan kiért és én B-Joo karjaiba omlottam aztán se kép se hang.

Mikor felekltem egy kórteremben voltam. A fejem mellett egy gép csipogott. A szívem verését mutattta. Bejött egy fehér köppenyes férfi.
- Jó napot. Park Yoo Mi?
Nem válaszoltam csak bólogattam,mint egy hülye.
- Örülök,hogy felkelt. Egy rossz hírt kell magával közölnöm.
Itt a torkomban egy kis gombóc keletkezett. Ha SoYun-nal van valami,én nem tudom mit teszek.
- Nos,Hansol úr,mondta,hogy a az ajkai, a bőre, a körmei szederjeskék színűek voltak., cyanotikusak.
- És ez mit is jelent?
- Azt,hogy Ön veleszületett szívbeteg.
És ebben a percben azt hittem én most meghalok. Én? Szívbeteg? Dehogy? Anyu ihatott,mikor velem volt terhes vagy micsoda? Lesokkolt a hír. Ezt nem mondhatom el SoYun-ak. Ha megtudja összeroppanik. Ezért kellett olyan kis fehér valamiket szednem?
- És erre valami ellenszer vagy... -hebegtem-habogtma össze vissza.
- A szívbetegsége eddig azért nem mutatkozott ki,mert nem érte olyan mértékű sokk,hogy a tünetek előjöjjenek.
- Szóval traumát kell átélnem ahhoz,hogy megtudjam,hogy kis korom óta szívbeteg vagyok?
- Sajnálom.
- A nővérem hol van?
- Park SoYun kisasszony?
- Igen.
- A másodikon. Miért?
- Lemehetek hozzá?
- Le. -bólontott és B-Joo az bejött a könnyeim meg folytak.
- Mi a bajod Picim? -ölelt megához,és remegtem.
- Ígérd meg hogy senkinek nem szólsz róla! -néztem rá.
- Megígérem!
- Velem született betegségem van.
- Micsoda? -akadt ki.
- Szívbetegség. -és itt a könnyeim mint a vízesés folytak.
B-Joo csak simogatott,hátha megnyugszok de nem ment. SoYun teljesen más lesz,ha megtudja miért voltam sokszor rosszul,és miért kellett kicsinek azt a sok fehér bogyót szednem. Összeszedtem magam,és lementünk SoYun-hoz. Fent volt és Hansol bent volt nála. Nem ért hozzá. Nem tudott.
- Minden rendben? -ölelt át Pgoon.
- Persze. -mosolyt erőltettem arcomra.
- SoYun? Hogy van? -kérdezősködtem.
- Nos,jól. Szerencséjére a méhét nem szakította át egyik sem,de a keze megrepedt. Kimerült,és fel kell lassan dolgoznia a történteket,de Hansol majd segít neki. -mondta Atom.
- Meg mi is! -emelte fel hangját B-Joo.
- Nyugi Cica! -simogattam derekamon pihenő karjait.
- Jó,de Ő csak Hnasolra gondol rád meg nem. -morgott.
- Bolhás kutya ne morogj! -kuncogtam.
Adtam B-Joo ajkaira egy puszit,és bementem SoYun-hoz. Leültem az ágyra,és a fiúk elmentek,kivéve B-Joot és Hansolt.
- Jól vagy? -tettem kezem az övére.
- Nem igazán. Én félek.. -lett könnyes a szeme. Soha nem féltem ennyire.
- Mindig veled leszek!
- Félek,de téged is féltelek...nagyon összezavarodott minden a fejemben. Félek,és ha meghaltam volna,utáltam volna magam,hogy itthagytalak.
- B-Joo segített volna,de lehet én is meghaltam volna.
- Miért?
- Mert annyira hiányoztál volna!
- Amúgy veled minden oké?
- Persze. -erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nagyon meggyötörtnek látszol,biztos minden oké?
Nem akarok neki hazudni. Ha hazudok talán még jobban megharagszik,de most fel kell épülnie,utána elmondom neki. Vagy még sem. Nem tudom mi tévő legyek.
- Min gondolkozol Picúrka? -nézett rám SoYun.
- Ja..semmin. -füllemtettem.
- Biztos?
- Persze.
- Akkor jó.
- Hagylak pihenni Szépségem! -adtam homlokára egy puszit és kimentem.
- Na? -pattogott előttem Hansol.
- Nem mehetsz be hozzá. Nekem is alig engedte,hogy hozzá érjek! -mondtam hidegen,és könnyes volt a szemem.
Lehajtottam a fejem,és visszamentem a kórtermembe. B-Joo utánam jött.
- Légyszi B-Joo...-vakartam le magamról kezeit.
- Mi a bajod? -nézett rám.
- Egyedül akarok lenni! -ültem fel az ágyra,és betakaróztam.
- Hagyjalak egyedül itt? Így? Ilyen állapotban? -akadt ki.
- Mintha terhes lennék,úgy beszélsz!
- Előbb utóbb eljutunk oda is. -kulcsolta össze ujjainkat.
- B-Joo...nem akarok fájdalmat okozni! -szedtem ki ujjaim az ujjai közül.
- De...
- Menj el,pihend magad ki,én elleszek itt. -válaszoltam,és elment.
Mikor becsapta az ajtót,a szívem abban a percben hangosan összetört. Végem lett. Sírtam és a könnyeim folytak arcomon. Mellkasomon végig gödrültek a bánattól égő könnycseppeket. Szeretem B-Joo-t,de tudom,hogy nem bírná ki,hogy nem szólok SoYun-hoz,és elmondaná neki. Erősnek kell lennem,de ez most fáj. Fáj,hogy a nővérem előtt titkolózok,és az is,hogy a szerelmemben nem bízok.

Ilyenkor mit tehet az ember? Semmit. Hazugságban kell tengetnem az életem,és el kell felejtenem B-Joo-t is,hogy Ő ne velem törődjön,hanem azzal,hogy idol,és a fellépés fontosabb mint én. SoYun-nak segítek felépülni,de nem szólok addig a betegségemről. Ha felépül,én lelécelek. Nyár lesz hamarosan,és nyári melóból egy garzon lakásra össze szedem a zsét. Nyári munka: 1.)melót találni 2.) A nővéremet felépíteni lelkileg 3.) egy levélben megfogalmazni a búcsút,és a betegséget,majd lelépni,és soha hátra nem nézni 4.) B-Joo-t kitörölni az életemből.
Bár minden így menne majd...csak ahhoz még élnem is kell,ha addig a szívem fel nem mondja a szolgálatot. De SoYun mosolya már megér egy életet nekem végig küzdenem.

9. rész /Soyun/

Annyira utálom, ha letapiznak! De ez a vén fószer minden áron, hozzám kell, hogy érjen. Már szóltam a főnöknek is, aki pedig szépen elküldte.
Lassan indultam haza, mivel még boltba kell mennem, így listát írtam. Hirtelen egy fekete limuzin állt meg mellettem, mire megijedtem. Két gorillát meghazudtoló pasi mászott ki onnan, aztán engem elkapva betuszkoltak a kocsiba.
-No lám! Látod? Ez az ára, ha kidobatsz egy helyről. - hallottam egy érdes hangot.
-Engedjen el! - néztem rá.
-Először játszanak a fiúk veled! Majd aztán kidobunk valahol, és ha szerencséd lesz életben maradsz. - röhögött. Elkapott a pánik, és azt se tudtam hová bújjak.
Féltem! Mert ha meghalok, nem tudom mi lesz a húgommal.
Sírtam, zokogtam, haraptam, karmoltam, mindent megtettem annak érdekében, hogy szabaduljak. De Ők bemocskoltak. Leszaggatták a ruhám, hajamnál fogva kényszerítettek hogy számba másszanak, és a végén, a vén fószer, letépte a bugyim, és megerőszakolt. Másik kettő kifeszített a karom, ami már tiszta kék volt, szám vérzet, kába voltam, már nem maradt erőm védekezni. Annyi volt a szerencse, hogy vettek fel gumit.
Hideg ért a bőrömhöz, aztán valami morajlást hallottam, engem pedig ledobtak valahová, táskát mellém dobták, és a szakadt ruháimat is. Egyik megszánt, így fogta és a pulcsim rám dobta. Majd egy véres tincset kiszedett az arcomból.
-Sajnálom... - suttogta mellém guggolva. Kábán néztem rá, Ő pedig felállt, és elment. Ott maradtam, egyedül, bemocskolva, véresen, a hidegben. Hallottam, hogy csörög a mobilom, de túl gyenge voltam ahhoz, hogy a táskát kicsit közelebb hozzam, vagy akár megmoccanjak.
Azt hiszem elájultam, mert újra arra eszméltem, hogy újra a telefon szól. Sírva nyúltam a táskám után és kikotortam a mobilom.
-Yun! Hol vagy? - nem tudtam megszólalni. Felnyögtem. -Hallasz? Soyun? - kérdezte hugi.
-Itt... Han parton... bántottak... - préseltem ki magamból a szavakat.
-Hol? És ki bántott? - kezdett sírni Yoo.
-Valahol a Han padton... - remegtem. Leraktam a mellkasomra a mobilt.
-Azonnal indulunk! Hallasz? - zokogott. Megnyomtam a billentyűt. Beszélni nem tudtam. Akárhányszor kérdezte, hogy még ébren vagyok, annyiszor nyomtam rá a billentyűt.
És ez így ment amíg rám nem találtak. Ekkor Yoomin zokogva rohant hozzám, Hansollal és a többiekkel együtt. Még rá mosolyogtam hugira, egy szeretlek szó után, aztán a kezem lecsúszott a mellkasomról, Én pedig újra a jótékony sötétségbe zuhantam.

8.rész /Yoo Min/

Ajkai lágy mozgása mámorba ejtett. Könnyeim még mindig folytak,s az eső cseppjei áztattak bennünket. Viszonoztam csókját,és élveztem. Nem érdekelt senki és semmi csak B-Joo. Lassan vált el ajkaimtól,és pilláim kinyitottam.
- B-Joo...-néztem rá.
- Szeretlek Picúr! -fonta karjait derekam köré.
- Én is! -bújtam hozzá.
Az eső csak áztatott minket,s a hideg levegő sem érdekelt,sem engem,sem Őt. B-Joo biztonságot jelentő karjaiban megnyugodtam.
- Menjünk haza! -suttogta fülembe,és hazamentünk.
Egész úton fogta kezem,és ázott zakója rajtam volt. Nekem a térdem fölé ért az alja. Mikor hazaértünk senki nem volt otthon,és én vacogtam. B-Joo a zakóját levette rólam,és ajkait az enyémre tapasztotta. Karjaimmal átkaroltam nyakát,és Ő szorított magához. Mikor elvált tőlem,szemeimbe nézett.
- Szeretlek Baba! -puszilt nyakamba.
- Én is. -bújtam hozzá,és nem akartam elválni tőle.
- Megyünk zuhanyozni? -kérdzete,s orrával nyakam csikizte.
- Együtt? -tágultak ki pilláim.
- Nem lesz bajod. -puszilt bele nyakamba.
- Hát ha te mondod. -vontam vállat.

A fürdőbe mentünk és lassan elkezdtem levetkőztetni. Inge gombjait lassan kigomboltam,s lehúztam róla. Felső testével szemezgettem,és övét lassan kicsatoltam. Nem kapkodtam el semmit. Mikor már anyaszült meztelen volt én következtem. Hátam mögé állt,majd a ruhám masniját kibontotta. Lassan lehúzta rólam a fehér szépséget,s a zuhany alá húztam. Megengedte a csapot,s a meleg víz egyszerre kezdte el mosni ázott testünket.
Miután végeztünk a szobájába mentünk,s nem engedte,hogy felvegyem a nagy pólóm,ami nekem a hálóingem.
- B-Joo! -szóltam rá,s kezeit hasamra tette.
- Ceretlek! -tette fejét vállamra.
- Én is. -tettem kezem kezére. - Mintha terhes lennék,úgy csinálsz. -mosolyogtam.
- Előbb-utóbb oda is eljutunk! -puszilta meg vállam.
- Álmodj királylány...-kedztem el énekleni.
- Höhöhö! Akkor is ráveszlek,hogy megadd magad. -csúszott le egyik keze hátsómra.
- Azt ki kell érdemelni!
- Meglesz,nyugi! -markolt fenekembe.
- B-Jooh! -hagyta el ajkam egy vággyal teli sóhaj.
- Már meg is van az első lépés! -fújta nyakamba a levegőt,és elengedett.
Felvettem a nagy alvó pólóm,és egy tangát is társítottam hozzá. Kifésültem a hajam,és B-Joo már az ágyban volt.
- Tök jó innét a kilátás. -mosolygott.
- Perverz. -forgattam meg szemeim.
- Tudom. -húzott magára.
- Szeretlek. -adtam ajkaira egy puszit.
- Én is.
Leszálltam róla,és szorosa bújtam hozzá. Lassan elaludtam,de még mindig azon gondolkoztam,hogy B-Joo tényleg szeret. Én is szeretem Őt,de nem akarok többet elmenni vele ilyen estre. Nem akarok neki fájdalmat okozni. De mind ezekbe belegondolva,már késői bánat. Elmondtam neki,hogy szeretem,innentől nincs visszaszambázás.

Reggel arra keltem,hogy rezeg a telefonom.
"Szia Baba! Hansol-al vagyok. Nyugi,nem ért hozzám,de kicsit megbántott. Nem! Nem ölöd meg! Vettem lakást,a cím az üzenet végén van. Pusz Yun!"
- Lakást vett és nekem nem szólt? -morogtam magamban.
Kimásztam B-Joo mellől,és felöltöztem. Elmentem a megadott címre. Bekopogtam,és Hansol ajtót nyitott.
- Gyere be! -mutatott a lakásba,és bementem.
- Együtt töltöttétek az éjszakát? -néztem rá.
- Igen,de vigyáztam rá.
- Ugye nem úgy? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Még nem...-vakarta meg elpirosodva tarkóját.
- Mi volt ez a dolog? -tettem karba a kezem.
- Milyen dolog? -nézett rám.
- Hogy bántottad meg?
- Hát megcsókolta Pgoon-t...
- És?
- És azt mondtam rá,hogy ...
- Hogy kurva? Csak egy csók miatt? Hm??
- Igen.
- Én nagyon megütlek egyszer,addig táncolsz az idegeimen! SoYun-hoz NEM érsz SOHA többet!
- De...
- Nézd Hansol. A nővérem a mindenem,és az idén már évvégén,nyári melóra megyek,és dolgozni fogok,hogy több pénzünk legyen. Neked annyi lenne a dolgod,hogy vigyázol rá a távolból és nem töröd össze!
Oktattam ki és láthatóan megértette,hogy mit mondtam neki.