- Én nem fogom kibírni SoYun nélkül! -vertem a fejem a falba.
- Tisztán közölte veled és velünk is,hogy ne kövessük! -morogta Hansol.
- De te nem tudod,milyen az,ha valaki olyan van távol tőled,akiért az életed adnád! Nem fogod fel,mennyire szeretem? -ugrottam volna neki,de B-Joo visszarántott magához.
- Higgyadj le! -suttogta fülembe,s könnyeim folytak,mint a záporeső.
- Mit értett SoYun az alatt,hogy nem jó a szívednek? -félve nézett rám Xero.
- Mindegy. -bújtam B-Joo mellkasába,és megnyugodtam.
A fiúk csak lézengtek. Én meg inkább sírtam SoYun után. Ha bármi baja lesz,én megölöm a rendőrt is,és megkeresem azt aki tette,ezt vele,és apró darabkákra szétszedem. Undorodom minden ilyen gonosz embertől. Fúj! A hideg kiráz tőlük. Nem akarom meglátni SoYun közelébe,mert ha én ugrok neki,akkor csak a hullaszállító megy érte felkaparni a betonról.
Elmentem zuhanyozni,és befeküdtem B-Joo ágyába,majd gyorsan el is aludtam. Nem volt nehéz,hiszen a sírás gyorsan leszívta az erőmet. Reggel B-Joo még aludt,mikor én már készülődtem a suliba. A konyhában egy kis pléddel a fejemen csoszogtam.
- Reggelt! -csípte meg az oldalam Xero.
- Hé! Nem ér az oldalam!
- Csak nem érzékeny? -mosolygott perverzül.
- De igen,és ne mosolyogj így,mert a serpenyővel letörlöm a képedről! -fújtam fel arcom,és csak mosolygott.
- Csücsürítős! -adott ajkaimra egy hosszú puszit.
Hatalmas pislantást vetettem rá,amint eltűnik a fürdőbe. Ez meg mi volt?Na jó. Most vagy álmodok,vagy csak egész egyszerűen Xero megbolondult. Nem tudom melyik az,de lehet,hogy mind a kettő.
A reggeliemet elpakoltam a táskámba,majd felöltöztem,és a suliba mentem. Egész nap csendes voltam,és a reggeli SMS-t vártam. Megkaptam,és visszaírtam SoYun-ak. Így már megnyugodtam. A napom azzal telt,hogy figyeltem a suliba,és közölték,hogy 2 két múlva évzáró. Boldog voltam,és végre többet lehet ... SoYun-al. Vagyis...mégsem. A gondolat,hogy nincs velem SoYun szívemet kétté tépi. De hozzá kell szoknom,hogy SoYun egy olyan pasival van,aki bármikor meghúzhatja,mellesleg Hansol-t nekem kell vígasztalnom,míg Xero furcsa módon többet foglalkozik velem,mint B-Joo.
Hazaértem,és csak Hansol,Atom és Xero volt otthon.
- Hali! Többiek? -tettem le a táskám a földre.
- Szia Picúr. B-Joo elment. -válaszolta Atom.
- Mi az,hogy elment? -nem értettem.
- Elköltözött. Vágod? -mutogatott Atom.
- Mih? -és itt összeomlott a világ.
Minden elsötétült,és csak a fiúk hangját halottam. Minden lejátszódott bennem. Első csók,a sok nevetés,első találkozás,és most itthagy. Szívem alig vert párat,majd visszatért normál kerékvágásba. Nem érzékeltem külvilágot. Minden meg akart szűnni,de valami visszarántott.
Pilláim lassú nyitogatása után Xero arcát láttam meg,amit könnyei mostak.
- Felkelt. -nyugtatta meg a 2 fiút,és felültem.
- Szerettem...-hajtottam le fejem,és még mindig nem bírtam felfogni,hogy B-Joo elhagyott.
- De Ő nem. -sóhajtott Xero.
- Baszottul fáj. -tettem szívemre a kezem és magamhoz húztam a lábaim,és térdeimre tettem a fejem.
- Ne sírj szépségem! -törölte le pulcsija ujjával könnyeimet Xero.
- De..
- Shh! -ült hozzám közel és ringatni kezdett.
Dúdolt a fülembe,ami megnyugtatott,és elkezdtünk beszélni mindenről. Jövő,család,tanulás és munka. B-Joo-n még mindig ki vagyok akadva,de hát ha ki akar törölni a fejéből,ám legyen.
- Éhes vagyok! -kordult fel Atom gyomra,és olyan volt,mintha valaki tankkal fejbelőtt volna.
- Csináljak kaját? -néztem rá.
- Ne! Így is elég dagadt,nem kell elhíznia! -mosolyogtt Xero.
- Marha vicces!
- Milyen szendvicset kérsz? -néztem rá.
- Sertés..
- Marha! -vágott közbe Hansol.
- Sertésmarha? -pislogtam nagyokat.
- Öö..ha van olyan akkor igen! -mosolygott Atom,és elmentem a konyhába csinálni nekik szendvicset. Xero segített,de az ujját majdnme lemetélte. Férfiak...annyira bénák,hogy néha,már-már nekem fáj! Kivittük a fiúknak a szendókat,és én visszamentem teát csinálni magamnak. Xero a derekam köré fonta a kezét.
- Mit csinálsz? -msolyogtam el.
- Téged olyan jó ölelgetni! -motyogta fülembe.
- Persze,mert egy kis nádszál vagyok! -forgattam meg szemeim.
- Az én virágszálam! -puszilt nyakamba.
- Ne! -húztam fel vállaim.
- Mi az?
- A nyakam érzékeny.
- Az oldalad és a nyakad. Egyéb?
- Szomking,fekete inges pasik,és a comjaimat nem terorrizálhatod!
- Pedig jó lenne! -markolt az egyirke.
- Nehe! -nyögtem volna,de inkább lenyeltem,mert ezek ketten túlságosan is perverzek.
Xero egész nap ölelgetett,és a nyakam kínozta. Hogy egyszer leütöm a nagy serpenyővel az biztos. Este nem tudtam aludni. A kanapén feküdtem,és nem bírtam aludni. Xero az ágyába ráncigált,és ott kellett lennem. Annyira édes mikor motyog álmában,hogy nevetés nélkül nem bírok ki. Olyankor megcsikizett,és kínozta az oldalam,és a nyakam.
A napjaim úgy teltek,hogy Xero a szívemet összeragasztgatta,ámbár nehezen sikerült neki. A suliban továbbra is csendes lány voltam,és B-Joo-ra kevesebbet gondoltam. Pgoon kivolt,hogy nincs B-Joo velünk,de ez van. Mindenki azt csinál amit akar. Esténként Xero-val harcolunk a pandaplüssért,és a többségben hagy nyerni. Ha Ő nyer,akkor is az enyém,mert odaadja. Nagyon megszeretettem,és SoYun is napi szinten tartja velem a kapcsolatot. Remélem ez a rendőr bá,jó hatással van rá.
- Atom! -rohantam Xero elől.
- Mi van már megint? -forgatta meg szemeit,és megfordult.
- Xero bácsi bántnai akar! -álltam Atom mögé,és így teljesen láthatatlan lettem.
Atom akkora darab,hogy én örször kijönnék belőle. Fél karjából kijön az én egy kezem,szóval,nem kisdarab hapi.
- Xero! Nem bántunk kislányokat!
- Lány bunyó! -jött be Hansol.
Mindenki felnevetett,és Xero bevágta a durcit. Utána mentem és a hátára ugrottam.
- Oppa! -pusziltam nykába és a hálóba ment velem a hátán.
Az ágyra ledobott,és fölém mászott. Felmásztam egészen az ágytámláig,de ott bevágtam a fejem. Elmosolyodott és ajkait az enyémre tapasztotta. Pilláim lecukódtak,és karjaim nyaka köré fonódtak,mintha meg akarnék fulladni,és Ő a megmentő. Valahogy így voltam,mikor B-Joo elhagyott. Se szó se beszéd elhagyott. Xero viszont,megmentett a depressziótól,és attól,hogy magamba roskadjak. Viszonoztam csólját,és éreztem,hogy ezáltal,picit bátrabb lett. Mikor elvált ajkaimtól,mosolygott,és ledőlt mellém. Ujjainkat összekulcsolta,és hozzábújva elaludtam.
Reggel a telefon csörgésére keltem.
- Egen? -szóltam bele,és Xero is pislákolt.
- Miss.Park Yoo Min?
- Egen! -bólogattam,és akkor esett le,Ő nem látja.
- Egy szomorú hírt kell magával közölnöm! -itt lefagytam. Ha SoYun nevét mondja én megbolondulok.
- Az édesanyját,ma reggel holtan találták egy sikátor mellett!
- Mi-micsoda? -tettem azt,mint aki meglepődik.
- Sajnálom. Ma jöjjön be 1 órára a megyei rendőrfőkapitányságra. További szép napot,és részvetem!
- Köszönöm. Visszhall! -letettem a telefonom,és Xero nagy szemekkel nézett rám.
- Mi az? -nézett még mindig bambán.
- Anyut megölték. -felkeltem az ágyból,és a fürdőbe mentem,arcot mosni.
- Jól vagy? -jött be Xero.
- Aha. -támaszkodtam a mosdókagyló szélén.
Xero magához fordított és megcsókolt. Bújtam hozzá,és elkezdtem készülődni. Kisminkeltem magam,és Xero bekísért a rendőrségre. Nagy levegővétel után,bementem. Elmondta a főhadnagy úr,hogy anuyt megerőszakolták,és utána három golyóval a szívében otthagyták. A gyilkosság elkövetője ugyan az a személy,akit régóta keresnek. Mikor elköszöntünk tőle,megláttam egy lányt aki SoYun-hoz hasonlít.
- Az nem SoYun? -néztem Xero-ra.
- De nagyon hasonlít rá! -néztünk bambán Xero-val. - Csak a haja hoszabb!
- Hé! Jonghoon! Menj be a kettes kihallgatóba! -jött oda egy másik rendőr,
- Jonghoon! -motyogta Xero.
- SoYun! -egyszerre vágtuk rá és a láyhoz mentem.
- Szia. mosolyogtam rá.
- Szia Baba! -mosolygott,és SoYun volt az.
- Kurvára hiányoztál! -folytak könnyeim.
- Te is nekem,de Jonghoon sokat segített. Mi ez,hogy Xero-val vagy itt? -nézett rám.
- B-Joo lelépett. -sóhajtottam,és SoYun kezeit fogtam.
- Micsoda? Ugye nem...
- Nem,nem feküdtünk le. Xero segített felépülni,és azt hiszem együtt vagyunk.
- Halottam mi történt anyuval.
- Engem hidegen hagy.
- Engem is.
- De a tettes ugyan az.
- Akkor ebből most kiszállsz! -sziszegtze mérgesen SoYun.
- Egy anyánk van,és nem hagyhatsz ki belőle!
- Ha bajod esik,én megörülök!
- De nem fog. Kérlek SoYun engedd! -lett könnyes a szemem,és Xero hátulról megölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése