- Féltem a nővrém Hansol,remélem nem haragszol rám! -mondtam szomorúan.
- Nem haragszom. Én nem kötődtem ennyire senkihez sem,de SoYun nekem is nagyon fontos. -magyarázta.
Jó volt ezt hallani tőle. A szavai igazak voltak. Éreztem. Nem tudom pontosan hogyan,de éreztem,hogy igazat mond. Aztán a kanapén letelepedtünk és átbeszéltük szinte a fél délutánt. És mint a villám égtelenül nekiállt fájni a szívem,és az ujjaim kékek lettek,és az ajkaim is. Mintha befestették volna.
- Jól vagy? -nézett rám kétségbe esetten.
- Persze...-lihegtem,és a víz folyt rólam.
Sosem volt még ilyen. Van mikor megfájdul a szívem,de ez most túltett mindenen. Azonnal hívtam a nővérem.
- Na? -kérdezte Hansol és egyre idegesebb lett.
- Nem veszi fel. -folytak a könnyeim,az izzadsággal együtt.
- Remélem nincs baja. -idegeskedett Hansol.
SoYun felvette a telefont. A hangja elhaló volt,mnt akit agyonvertek. A Han folyó partján. Letettük,és Hansol-al a fiúkhoz mentünk. Atom,B-Joo és Pgoon jött velünk. Én a városon végigrohantam,és a Han folyó partjáig meg sem álltam. A szívem nagyon fájt,és lihegtem. Szúrt a szívem,és a fejem szét akart szakadni. A parton rohantam és megláttam SoYun-t. Ott összetörtem. A fiúk is odasiettek,és mentőt hívtak. Gyorsan kiért és én B-Joo karjaiba omlottam aztán se kép se hang.
Mikor felekltem egy kórteremben voltam. A fejem mellett egy gép csipogott. A szívem verését mutattta. Bejött egy fehér köppenyes férfi.
- Jó napot. Park Yoo Mi?
Nem válaszoltam csak bólogattam,mint egy hülye.
- Örülök,hogy felkelt. Egy rossz hírt kell magával közölnöm.
Itt a torkomban egy kis gombóc keletkezett. Ha SoYun-nal van valami,én nem tudom mit teszek.
- Nos,Hansol úr,mondta,hogy a az ajkai, a bőre, a körmei szederjeskék színűek voltak., cyanotikusak.
- És ez mit is jelent?
- Azt,hogy Ön veleszületett szívbeteg.
És ebben a percben azt hittem én most meghalok. Én? Szívbeteg? Dehogy? Anyu ihatott,mikor velem volt terhes vagy micsoda? Lesokkolt a hír. Ezt nem mondhatom el SoYun-ak. Ha megtudja összeroppanik. Ezért kellett olyan kis fehér valamiket szednem?
- És erre valami ellenszer vagy... -hebegtem-habogtma össze vissza.
- A szívbetegsége eddig azért nem mutatkozott ki,mert nem érte olyan mértékű sokk,hogy a tünetek előjöjjenek.
- Szóval traumát kell átélnem ahhoz,hogy megtudjam,hogy kis korom óta szívbeteg vagyok?
- Sajnálom.
- A nővérem hol van?
- Park SoYun kisasszony?
- Igen.
- A másodikon. Miért?
- Lemehetek hozzá?
- Le. -bólontott és B-Joo az bejött a könnyeim meg folytak.
- Mi a bajod Picim? -ölelt megához,és remegtem.
- Ígérd meg hogy senkinek nem szólsz róla! -néztem rá.
- Megígérem!
- Velem született betegségem van.
- Micsoda? -akadt ki.
- Szívbetegség. -és itt a könnyeim mint a vízesés folytak.
B-Joo csak simogatott,hátha megnyugszok de nem ment. SoYun teljesen más lesz,ha megtudja miért voltam sokszor rosszul,és miért kellett kicsinek azt a sok fehér bogyót szednem. Összeszedtem magam,és lementünk SoYun-hoz. Fent volt és Hansol bent volt nála. Nem ért hozzá. Nem tudott.
- Minden rendben? -ölelt át Pgoon.
- Persze. -mosolyt erőltettem arcomra.
- SoYun? Hogy van? -kérdezősködtem.
- Nos,jól. Szerencséjére a méhét nem szakította át egyik sem,de a keze megrepedt. Kimerült,és fel kell lassan dolgoznia a történteket,de Hansol majd segít neki. -mondta Atom.
- Meg mi is! -emelte fel hangját B-Joo.
- Nyugi Cica! -simogattam derekamon pihenő karjait.
- Jó,de Ő csak Hnasolra gondol rád meg nem. -morgott.
- Bolhás kutya ne morogj! -kuncogtam.
Adtam B-Joo ajkaira egy puszit,és bementem SoYun-hoz. Leültem az ágyra,és a fiúk elmentek,kivéve B-Joot és Hansolt.
- Jól vagy? -tettem kezem az övére.
- Nem igazán. Én félek.. -lett könnyes a szeme. Soha nem féltem ennyire.
- Mindig veled leszek!
- Félek,de téged is féltelek...nagyon összezavarodott minden a fejemben. Félek,és ha meghaltam volna,utáltam volna magam,hogy itthagytalak.
- B-Joo segített volna,de lehet én is meghaltam volna.
- Miért?
- Mert annyira hiányoztál volna!
- Amúgy veled minden oké?
- Persze. -erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nagyon meggyötörtnek látszol,biztos minden oké?
Nem akarok neki hazudni. Ha hazudok talán még jobban megharagszik,de most fel kell épülnie,utána elmondom neki. Vagy még sem. Nem tudom mi tévő legyek.
- Min gondolkozol Picúrka? -nézett rám SoYun.
- Ja..semmin. -füllemtettem.
- Biztos?
- Persze.
- Akkor jó.
- Hagylak pihenni Szépségem! -adtam homlokára egy puszit és kimentem.
- Na? -pattogott előttem Hansol.
- Nem mehetsz be hozzá. Nekem is alig engedte,hogy hozzá érjek! -mondtam hidegen,és könnyes volt a szemem.
Lehajtottam a fejem,és visszamentem a kórtermembe. B-Joo utánam jött.
- Légyszi B-Joo...-vakartam le magamról kezeit.
- Mi a bajod? -nézett rám.
- Egyedül akarok lenni! -ültem fel az ágyra,és betakaróztam.
- Hagyjalak egyedül itt? Így? Ilyen állapotban? -akadt ki.
- Mintha terhes lennék,úgy beszélsz!
- Előbb utóbb eljutunk oda is. -kulcsolta össze ujjainkat.
- B-Joo...nem akarok fájdalmat okozni! -szedtem ki ujjaim az ujjai közül.
- De...
- Menj el,pihend magad ki,én elleszek itt. -válaszoltam,és elment.
Mikor becsapta az ajtót,a szívem abban a percben hangosan összetört. Végem lett. Sírtam és a könnyeim folytak arcomon. Mellkasomon végig gödrültek a bánattól égő könnycseppeket. Szeretem B-Joo-t,de tudom,hogy nem bírná ki,hogy nem szólok SoYun-hoz,és elmondaná neki. Erősnek kell lennem,de ez most fáj. Fáj,hogy a nővérem előtt titkolózok,és az is,hogy a szerelmemben nem bízok.
Ilyenkor mit tehet az ember? Semmit. Hazugságban kell tengetnem az életem,és el kell felejtenem B-Joo-t is,hogy Ő ne velem törődjön,hanem azzal,hogy idol,és a fellépés fontosabb mint én. SoYun-nak segítek felépülni,de nem szólok addig a betegségemről. Ha felépül,én lelécelek. Nyár lesz hamarosan,és nyári melóból egy garzon lakásra össze szedem a zsét. Nyári munka: 1.)melót találni 2.) A nővéremet felépíteni lelkileg 3.) egy levélben megfogalmazni a búcsút,és a betegséget,majd lelépni,és soha hátra nem nézni 4.) B-Joo-t kitörölni az életemből.
Bár minden így menne majd...csak ahhoz még élnem is kell,ha addig a szívem fel nem mondja a szolgálatot. De SoYun mosolya már megér egy életet nekem végig küzdenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése