1. rész /Soyun/

Mérgesen álltam meg az ajtóban.
-Kurvára elegem van, hogy mindig lenyúlod a pénzem hülye ribanc! - mondtam anyámnak. -Azt a pénzt Yuminnak raktam félre.
-Yoo Min a neve. - csuklott.
-Mennyire érdekel is az téged .- fintorogva csaptam rá az ajtót. Mindig elveszi azt a csepp pénzt is amit félre rakok, azt is Yuminnak.
-Szia! - jött haza Yumin.
-Szia szívem. - mosolyogtam rá. Amióta apu meghalt azóta anyu iszik, pénzünk semmi, és valahogy meg kell élnünk. Ezért néha kisebb lopásokból vagy melókból szerzek pénzt.
-Hogy vagy? - bújt hozzám.
-Jól. Csak anyu kiakasztott. Lenyúlta a pénzem, hogy piát vegyen. Pedig neked akartam venni valamit. - öleltem meg. Szőke hajam piszkálta.
-Nem kell semmi nekem. - mosolygott.
-Jó, hogy nem másztok már egymásra. Nagyon nyálasak vagytok. - jött ki anyu. Már készültem visszaszólni, vagy minimum beverem a fejét, de Min szorosabbra fogta a karjait körülöttem.
-Tudod, ez a feltétel nélküli szeretett, amit tőled sose kaptunk. Bárcsak apa élne, és Te haltál volna meg. - mondtam. Ekkor akkorát csattant az arcomon a keze, hogy csak pislogni tudtam a falra mert még a fejem is elfordult. -Gyűlöllek. - néztem rá. Levettem magamról Min karjait, és öltözni kezdtem.
-Soyun... - kezdte anyu.
-Takarodj a közelemből. - sziszegtem rá. Magamhoz vettem a hátizsákom, deszkás cipőt fel, és otthagytam. Persze Min szaladt utánam.
-Francba! Gyűlölöm! - vertem az egyik üvegnek a kezem azt hittem nem törik el, de Yoomin sikolyából ítélve mégis. Zsebre vágtam a sajgó mancsom, és bevártam a húgom.
-Jól vagy? - szipogta.
-Túl elém. - töröltem le az arcát. -Ne sírj. - indultam el. A közeli parkhoz mentünk. Ott leültem, és kivettem a kezem a zsebemből. Csupa vér volt.
-Úristen! - kiáltott fel Min, és azonnal törölni kezdte a kezem.
-Ne térdelj a hideg betonon. - szóltam rá.
-Hé! Lányok, jól vagytok? - hallottam egy hangot. Felnéztem. Két szőke és egy vöröses barna hajú srác állt ott.
-Húzzatok a francba. - morogtam. Sapim jobban a fejemre húztam. Yoo pedig csak szipogott.
-Csak segíteni akarunk. Nagyon csúnya a kezed. - guggolt Yoo mellé a vörös.
-Atom a nevem. Vagy Sanggyun. - vette kézbe a kezem. Azonnal elhúztam azt.
-Nem érdekel a neved, és az se, hogy mit akarsz. - hajoltam a képébe. -Kopjatok le! - álltam fel. Majdnem seggre ült.
-De ezzel kórházba kell akkor menned! Hisz csöppög belőled a vér. - állított meg az egyik szőke.
-Hátha kimulok. Senkinek se fogok hiányozni. - löktem el.
-Hagyd Hansol. - mondta a másik.
-Ha orvoshoz nem is, akkor legalább hozzánk gyertek fel. PGoon ellátja a kezed. - mondta újra Sanggyun.
-Kérlek Soyun. - kért a húgom.
Ránéztem. Felsóhajtottam, mire a Hansol nevű fiú, egy kendőt rakot a kezemre.
-Ne piszkálj. - vettem el a kezem. -Akkor kösd rá, nehogy elvérez. - mondta. Fintorogva néztem rá. Rászorítottam a kendőt, aztán a húgom kezét megfogva követtem a két elől menő fiút. Mellettünk Sanggyun jött.
-Mi a nevetek? - kérdezte.
-Nem vagyunk puszi haverok. - morogtam rá.
-Ő a nővérem, Park Soyun, Én pedig Yoo Min. - mondta a húgom
-Állam titkot adtál ki! Kitagadlak a családból! - haborodtam fel. Húgi felnevetett. Szeretem amikor mosolyog, vagy nevet. Akkor Én se vagyok szomorú.
Végig beszéltek az úton, Én pedig csak a földet bámultam. Kezdtem rosszúl is lenni, de nem szóltam. A liftben neki dőltem a falának, mert nem bírtam állni.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Min.
-Igen szívem. Jól. - mosolyogtam rá.
-Gyertek. - mentek ki, Én pedig eltoltam magam a faltól, és az egyik fiúba kapaszkodva mentem Én is.
-Nagyon nem vagy jól. - fogott meg Hansol. -Már a kendő is átázott. - mondta.
-Csak hadd üljek le. - mondtam.
-Huh! Csajok. - pattogott az egyik. -Jenessi! - szólt rá Sanggyun.
-Bocsi. - húzta össze magát.
-Sangdo szólj Pgoonak. - leültem. A két fiú eltűnt, majd egy harmadikkal jelentek meg.
-Mi a baj? - jött oda.
-Kicsit megsérült. - vette le a kendőt. Jenessi nevű felsikott, és elszaladt.
-Ehhez orvos kell. - guggolt elém Pgoon.
-Még valaki dokival jön, lerúgom! - háborodtam fel.
-Ezek szerint Én fogom rendbe szedni. Az arcoddal mi történt? - nézte meg.
-Közöd? - néztem rá.
-De csípős nyelved van hallod-e. - lepődött meg.
-Nem tetszik? - vontam fel a szemöldököm.
-De! Viszont ezt elkell látni. Elég durva.  - állt fel. Levettem a sapkám, aztán a kabátom. Yoo nem tudom hová lett, de remélem nem lesz baja.
Pgoon visszajött, és elkezdte a kezem rendbe szedni.
-Hol a húgom? - kérdeztem.
-Épp eszik. Xero adott neki szendvicset. - ült elém.
-El is felejtettem, hogy nem evett otthon. - motyogtam.
-Mi a neved? - kérdezte.
-Soyun. - szisszentem fel.
-Sehyuk vagyok. Én vagyok a banda leadere. - mosolygott.
-Banda vagytok?
-Topp Dogg a nevünk. Nem rég volt a debütálásunk. - mosolygott.
-Remek. - fintorogtam.
-Kész is vagy. - tekerte be a kezem, mint a boxolóknak.
-Kösz. - néztem meg. Eldőltem a kanapén, és sűrűn pislogtam, de nem segített. Úgy ahogy voltam. Elaludtam.