9. rész /Soyun/

Annyira utálom, ha letapiznak! De ez a vén fószer minden áron, hozzám kell, hogy érjen. Már szóltam a főnöknek is, aki pedig szépen elküldte.
Lassan indultam haza, mivel még boltba kell mennem, így listát írtam. Hirtelen egy fekete limuzin állt meg mellettem, mire megijedtem. Két gorillát meghazudtoló pasi mászott ki onnan, aztán engem elkapva betuszkoltak a kocsiba.
-No lám! Látod? Ez az ára, ha kidobatsz egy helyről. - hallottam egy érdes hangot.
-Engedjen el! - néztem rá.
-Először játszanak a fiúk veled! Majd aztán kidobunk valahol, és ha szerencséd lesz életben maradsz. - röhögött. Elkapott a pánik, és azt se tudtam hová bújjak.
Féltem! Mert ha meghalok, nem tudom mi lesz a húgommal.
Sírtam, zokogtam, haraptam, karmoltam, mindent megtettem annak érdekében, hogy szabaduljak. De Ők bemocskoltak. Leszaggatták a ruhám, hajamnál fogva kényszerítettek hogy számba másszanak, és a végén, a vén fószer, letépte a bugyim, és megerőszakolt. Másik kettő kifeszített a karom, ami már tiszta kék volt, szám vérzet, kába voltam, már nem maradt erőm védekezni. Annyi volt a szerencse, hogy vettek fel gumit.
Hideg ért a bőrömhöz, aztán valami morajlást hallottam, engem pedig ledobtak valahová, táskát mellém dobták, és a szakadt ruháimat is. Egyik megszánt, így fogta és a pulcsim rám dobta. Majd egy véres tincset kiszedett az arcomból.
-Sajnálom... - suttogta mellém guggolva. Kábán néztem rá, Ő pedig felállt, és elment. Ott maradtam, egyedül, bemocskolva, véresen, a hidegben. Hallottam, hogy csörög a mobilom, de túl gyenge voltam ahhoz, hogy a táskát kicsit közelebb hozzam, vagy akár megmoccanjak.
Azt hiszem elájultam, mert újra arra eszméltem, hogy újra a telefon szól. Sírva nyúltam a táskám után és kikotortam a mobilom.
-Yun! Hol vagy? - nem tudtam megszólalni. Felnyögtem. -Hallasz? Soyun? - kérdezte hugi.
-Itt... Han parton... bántottak... - préseltem ki magamból a szavakat.
-Hol? És ki bántott? - kezdett sírni Yoo.
-Valahol a Han padton... - remegtem. Leraktam a mellkasomra a mobilt.
-Azonnal indulunk! Hallasz? - zokogott. Megnyomtam a billentyűt. Beszélni nem tudtam. Akárhányszor kérdezte, hogy még ébren vagyok, annyiszor nyomtam rá a billentyűt.
És ez így ment amíg rám nem találtak. Ekkor Yoomin zokogva rohant hozzám, Hansollal és a többiekkel együtt. Még rá mosolyogtam hugira, egy szeretlek szó után, aztán a kezem lecsúszott a mellkasomról, Én pedig újra a jótékony sötétségbe zuhantam.