3. rész /Soyun/

Yoo visszament a nappaliba, Én pedig a pultnak dőltem, s a kezem néztem. Fájt mint a vesztés, de nem érdekelt. Láttam egy kotta füzetet az asztalon, meg egy ceruzát, és viszketni kezdett a tenyerem. Rajzolni akarok. Fogtam magam, leültem, és rajzolni kezdtem. Egy női alakot rajzoltam le, egy lepedővel takarta el a melleit,  haja hullámos volt, egyik térdére támaszkodott, és lehajtott fejjel ült. Ahhoz képest, fájós kézzel, szép kis rajz lett.
-Megtarthatom? Hasonlít rád. - hallottam Pgoo hangját.
-Felőlem. - raktam le a ceruzát.
-Bekötött kézzel, ilyen szépet rajzolni. - ült le mellém.
-Volt már törve a kezem, egy benga állat kitekerte, és meghasadt a csont a karomon, akkor három hónapot gipszes kézzel ültem. De még akkor is jártam ki falfírkázni. - piszkáltam a ceruzát.
-Nagyon tehetséges vagy. Miért nem mész művészetisre? - kérdezte.
-Nincs pénz. - vontam vállat.
-Ha akarod, segítek. - mondta.
-Hogy? Hagyjam magam megdugatni, és jó pénzt adsz érte? - néztem rá. -Na ez az egy dolog, amit csakis Min miatt nem csinálok. - kezdtem újra firkálni.
-Nem erre gondoltam. - sóhajtott.
-A magam fajta lány, aki már huszonöt lesz, csak ilyen munka mellett tud létesülni. - mondtam. -Azt pedig nem akarom. Inkább lopok és megyek két napra a síttre, mint hogy szét rakjam a lábaim. - megfordítottam a cerkát és pár vonást kiradíroztam.
-Szűz csajok beszélnek így. És mi az, hogy idősebb vagy nálam? - mondta.
-Nem vagyok szűz. Kos a csillagjegyem. Amúgy alapból nem vagyok valami jó kislány. Szóval tudok pár dolgot. És igen. Gondolom Te 22-23 éves lehetsz. - mondtam. Még pár vonás, és kész is a rajz.
-23. - mondta.
-Hálleluja! - bólintottam. Érdeklődve figyeltem a rajzot.
-Hansolt rajzoltad le? - lepődött meg.
-Ezekszerint! - motyogtam. -Hansol! - szóltam ki.
-Igen gyöngyöm? - pattogott be. Komolyan! Lerúgom!
-Emlék. - toltam az orra alá a rajzot.
-Életem első fanartja! - kapta magához a lapot és csodálta.
-Mindent köszönünk. Most megyünk. - álltam fel. -Yoo, indulunk. - szóltam ki a konyhába.
-Hová mentek? - kérdezte Sehyuk.
-Haza. Aztán lesz ami lesz. - vontam vállat.
-Nem maradtok estére? - kérdezte Sangdo.
-Nem.
Yoo mellém állt, és már mentünk is.
-Jól vagy? - lépkedett mellettem Min.
-Aha. - néztem rá. -Honnan a sapka? - igazítottam meg rajta.
-Bjoo adta. - pirult el. -Azért adta, hogy meg ne fázzon a fejem. - motyogta.
-Amúgy is hülye vagy, nem mindegy? - röhögtem el magam.
-Soyun! - háborodott fel. -Amúgy igaz. - mondta tök komolyan, és elröhögte magát.
-Mondom Én. - nevettem.
Haza érve, anyu ki volt nyúlva a kanapén. Mit is várhattam tőle? Csendben lepakoltam a táskám, meg le vettünk a kabátokat, Yoo pedig a szobájába ment, Én pedig a fürdőbe. Ledobáltam a cuccom, mert véres lett, azokat beraktam a mosógépbe, és lezuhanyoztam. Kendőt tekertem magamra, és bementem a szobámba. Mivel nem találtam a mobilom, átléptem a húgomhoz.
-Nem láttad a mobilom? - kérdezte.
-Nem. Miért? Nincs meg? - ült fel.
-Nem találom, tehát biztos elhagytam.
-Menj öltöz föl, Én addig felhívom a mobilod, hátha valaki megtalálta. - mondta. Bólintottam, és visszamentem fel öltözni. Hugi jött be, és a fülemhez rakta a mobilt.
-Igen? - szóltam bele.
-Szia szöszke.- hallottam Hansol hangját.
-Miért ver az Isten engem veled? - sóhajtottam.
-De kedves vagy. Amúgy becsúszott a telefonod a kanapé hátához. - mondta mosolygós hangon.
-Legalább nem kell másikat vennem. - mondtam mosolyogva. Yoo letelepedett az ágyamra.
-Legalább lesz miért visszajönnöd. - kuncogott.
-Örülök neki. - fintorogtam.
-Én is. - nevetett.
-Irónia volt. - forgattam meg a szemem. -Holnap elmegyek a mobilom után. Jó éjt. - raktam le. Leültem a szundikáló húgom mellé, és betakartam.
Én is lefeküdtem, és hozzám bújva aludt el mélyebben. Én is elaludtam, reggel pedig korán keltem. Keresek valami melót. Írtam egy lapra Yoonak, hogy este leszek, pénzt is raktam le neki, hogy vegyen kaját magának. Aztán felöltöztem, és irány az utca.