11.rész /Soyun/

Látni Hansol, és a többiek sajnálkozó arcát... Fájdalmas.
Aludni se tudok, mert előttem van az, ahogy bemocskoltak. Az arcuk, az érintésük, minden.
Halkan nyílt az ajtó, Én pedig apróra húztam magam.
Láttam, hogy testesebb ember, így biztos voltam benne, hogy nem a doki.
-Hé! - pisszeget valaki. Felismertem a hangját.
-Ne! Kérem, ne bántson. - szipogtam magamban.
-Nem foglak bántani. Bocsánat jöttem kérni tőled. Jonghoon főhadnagy vagyok. Annyira sajnálom ami történt veled. De ha... szóval érted, ha Én nem érek hozzád lebukok. Azt pedig nem akarom. - levette a takarót a fejemről. Valahogy nem viszolyogtam tőle. Talán lehet azért, mert kedves volt a hangja. -Nagyon szégyenlem magam mert ezt tettem veled, azért jöttem ide. - szemeiben őszinte bánat volt.
-Maga valami beépített zsaru? - szipogtam.
-Igen. - letörölte az arcom. Aztán leült. -Már két éve dolgozok ezen az ügyön. Eddig Te vagy az egyetlen aki életben maradt. Főnök nem tudja, hogy élsz, nem szokta nézni a híreket meg ilyesmi, szerencsére benne sem voltál. Azért jöttem, hogy megnézem, jól vagy. Ez volt a másik ok, ami miatt beszöktem. - mosolygott.
-Nincs látogatás ilyenkor... - bólintottam, hogy értem.
-Nos, Én megyek. Ha bármi baj lesz, csenges kérlek. - kezembe adott egy cetlit, aztán elment.
Két nap múlva haza mehettem.
-Soyun, kéred a felét? - fordult hirtelen felém Xero. Összerezzentem. -Bocsánat. - mondta.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá. -És nem, nem kérem, tele vagyok. Ennyit egy hete nem ettem összesen. - fogtam a hasam.
-Mint aki terhes! - rakta rám a kezét Hansol. Én pedig hirtelen rá néztem. -Bocsi.
-Ne csináljátok már! Ne kérjetek bocsánatot folyton. Lassan hozzá szokom, hogy hozzám értek. - álltam fel.
-Hová mész? - kérdezte hugi.
-Nem tudom. - fejemre vettem a kapucnit, azt kulcsot zsebre vágtam, meg a telefont, és felvettem a kabátom.

Kilépve, hideg csapta meg az arcom. Esett az eső, így kicsit összehúztam magam.
Nem tudom hová megyek, csak fogtam a mobilom jó pár tömb után, és felhívtam a hadnagyot.
-Igen? - szólt bele álmosan.
-Soyun vagyok...
-Baj van? - hallottam, hogy éberebb lett.
-Nem, Én csak... találkozhatunk? - nyögtem ki.
-Persze. - lediktálta a címét, Én pedig oda mentem. Szarnak ázva ugyan, de ott álltam az ajtó előtt. Bekopogtam, mire egy melegítő nacis, kócos pasi nyitott ajtót. Még rendesen nem láttam az arcát, de olyan pasi volt, akitól megdobban a szívem.
-Gyere be gyorsan, csurom víz vagy. - intett, Én pedig bementem. -Menj, vedd le a ruhád, és zuhanyoz le, viszem a fürdő köpenyt. - tolt be a fürdőbe. Lassan leszedtem a vizes ruhát, aztán beálltam, az idő közben kinyitott zuhany alá. Zuhany után, megtöröltem magam, és mivel bugyiig áztam, csak úgy magamra vettem a köpenyt. Így csoszogtam ki, és álltam meg Jonghoon mellett.
-Menj a nappaliba, viszem a teát. - tolt arra amerre a nappali található. Becsoszogtam oda, és leültem. Lábaim felhúztam, átkaroltam őket. Jonghoon jött be, kezembe adta a bögrét, majd mellém ült. -Na, mesélj, miért vagy itt? - mosolygott.
-Elegem lett abból, hogy a fiúk folyton bocsánatot kérnek, amikor hozzám érnek. - motyogtam.
-Fiúk? - kérdezte meglepve.
-A barátaim, meg a húgom pasija. - fintorogtam.
-Jaa. Értem. És ezért áztál meg, és jöttél ide?
-Hát is is. Nem tudtam hová menni. Anyunk egy alkoholista, nem érdekli mi van velünk, azért költöztem el onnan a húgommal.
-Értem. Hány éves is vagy? - húzta fel az egyik lábát.
-23 vagyis ha koreai időt nézzük 24.
-Azt hittem fiatalabb vagy.
-Mindig ezt mondják. - fintorogtam.
Csendben ültem, amíg elfogyott a teám. Leraktam a bögrét, és a kezem néztem.
-Kiraktam száradni a ruhád, telefon és kulcs a konyhában, enni a hűtőben. Gondolom maradsz éjszakára. - mondta. Bólintottam. -Akkor Én alszok a kanapén Te pedig...
-Segíteni akarok! - vágtam a szavába.
-Miben? - lepődött meg.
-Elkapni a pasit. - néztem rá.
-Szó sem lehet róla! - háborodott fel.
-Kérem! - fogtam meg a karját.
-Nem! - nézett rám mérgesen.
-Kérem! - másztam az ölébe, lovagló pózban. -Ennyit megérdemlek azért amit tett, és a többi lány miatt. - hajoltam a nyakára, egy puszit adtam rá.
-Nem... ezt nem szabad. - fogta meg a csupasz combom.
-De! Azt akarom, hogy börtönben legyen. - suttogtam. Persze nem ez volt a célom. Megakarom ölni.
-Kétségbe vagy esve. Ez a depresszió egyik jele. Fejezd be! - szólt rám. Felegyenesedtem.
-Maga az egyetlen akit elviselek, és nincs undorom. - megfogtam a kezét, és elvezettem a nőiességemig. Szemem becsukva, ajkamba haraptam, és hátra hajtottam a fejem. Én irányítottam a kezét, aztán Ő magától kezdett cirógatni, majd egyik kezét a tarkómra rakta, míg a másikkal, egy ujjával belém hatolt. Lehúzta a fejem, és megcsókolt. Nem volt durva, sőt! Gyengéd volt. Akkor vadult be kicsit amikor kibújtattam a nadrágjából, és rá ültem. Egész éjjel velem foglalkozott. Voltam a kis üveg asztalon, konyha asztalon, aztán a hálószobában az ágyon.
Reggel arra keltem, hogy cirógatja a vállam.
-Jó reggelt. - motyogtam. Puszit adott a vállamra, és a nyakamra.
-Csináltam reggelit. És a hugod hívott. Mondtam neki, hogy rendben vagy. - mormolta a nyakamba.
-Köszönöm. - mosolyogtam.

Megreggeliztem, és vele indultam haza.
-Gondolkoztam. Ha tényleg segíteni akarsz, akkor át kell festeni a hajad, smink is kell meg ruha, lehetőleg rövid. - mondta.
-Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
-Este gyere el hozzám, én addigra elintézem a dolgokat, Te pedig a hugod intézd el. - mosolygott.
-Rendben.
Haza szaladtam. Otthon egy mérges Hansol és Pgoon állt előttem.
-Hol voltál? - kérdezte Hansol.
-Barátnál. - toltam el, hogy bemenjek.
-Pasi?
-Igen. És zsaru, plusz segít elkapni a pasit aki ezt tette velem. - néztem rá. Meglepődtek.
-De ez veszélyes. - mondta hugi.
-Nem szívem. Nem az, csak nektek. Jonghoon azt mondta, menni fog. De ahhoz nektek itt kell maradni.
-Nem teheted ezt. - kiabált rám Yoomin.
-De! A lelkembe gázolt, összetörte. Megerőszakolt, és nem csak Ő! Másik két pasi is, akik a testőrei voltak. - zokogtam fel. -Összevertek, olyanra kényszerítettek, amit sose tettem volna. Szét szaggata a ruhám, aztán fél holtan, kidobott a Han partra, mint egy kutyát! - sírva fogtam a mellkasom. -Te nem tudod milyen rossz nekem az, hogy nem tudom elviselni ha hozzám érsz, vagy Hansol. Éjszaka nem alszok, mert újra és újra lepörög előttem az egész! - kiabáltam. -Feltudod ezt fogni mennyire fáj? - megrázta a fejét. -Ez a legkevesebb, hogy rács mögé küldöm. - szipogtam.
-Vigyázz magadra. - bújt hozzám Yoo.
-Minden reggel és este küldök üzenetet. Ígérem. Ha viszont nem, akkor hívd fel zsarukámat és Ő majd tájékoztat. Ne aggódj értem. És ne izgasd fel magad. Nem tesz jót a szívednek. Szólj Bjoonak, hogy jöjjön ide hozzád. - elengedtem.
Bepakoltam a dolgaim, és visszamentem Jonghoonhoz. Csókkal üdvözölt, aztán a fürdőbe küldött ahol szőke lett a hajam, kaptam erős sminket, egy vörös ruhát, hozzá cipőt. Lefotóztam magam, és elküldtem Yoominnak.
"Gyönyörű vagy! Hansol pedig ki is rakott képernyőre." Elmosolyodtam.
"Szeretlek!" Leraktam a telefont Jonghoon szobájában, aztán kimentem.
-Mehet a menet. - néztem fel. Jonghoon csak pislogott rám. Elmosolyodtam, és feltolta Hoon állát.
-Menjünk, mielőtt becipellek a szobámba és leszedem a ruhát. - fogta meg a kezem, és már úton voltunk.