- Igen? -szóltam bele.
- Szia Csajos! B-Joo a vonal végén!
- Oppa! -ragyogtak a szemeim.
- Végre valaki nem akar a halálba küldeni! -nevetett.
- Na! Ilyet ne mondj! Amúgy,miért hívsz?
- SoYun itt hagyta a mobilját,és gondoltam,ha átjöttök,lenne-e kedved sétálni egy kicsit a városba!
- Ha SoYun elenged akkor persze! Miért ne? Bajom nem lehet!
- Azért vigyázz ám,mert néha kanos! -hallottam meg Hansol hangját.
- Fulladj meg! -választ neki kedvesen B-Joo.
- Na! Gyerekek! Nem oviba vagyunk! -kuncogtam.
- Ma meddig vagy suliba? -kérdezte B-Joo.
- Ma csak 4 órám van,így fél 12. Miért?
- A belvárosiba jársz?
- Ühüm!
- Akkor majd meglepi lesz! -szinte láttam magam előtt,hogy mosolyog B-Joo. - Na megyek,mert próbálunk. Szia Cica! -köszönt el B-Joo.
- Szia Baba. -köszöntem el tőle,és egész nap ilyen kis szeleburdi kis mosolygós voltam.
Miután letettem a telefont,felvettem a pólóm,és a hajam kifésültem,mert a fejem hasonlított egy keféhez. Mikor ezzel megvoltam a konyhába mentem.
- SoYun adott pénzt? -nézett rám részegen anyám.
- Nincs hozzá semi közöd! -válaszoltam,mintha nem is hallottam volna meg.
- Kivel beszéltél? Kivel akarsz Te találkozni? -nézett rám anyu,és a kést kikapta a kezemből.
- Nincs hozzá semmi közöd! Az én magán életem! -mondtam határozottan.
- Kezdesz olyan lenni mint a nővéred! Ugyan olyan kis kurvákodó!
- Vond vissza! SoYun nem kurva! Ő nem Te! Ne hasonlítsd magad a nővéremhez! -a kezében lévő késsel nekem jött,de csak az alkarom hasította fel.
Hatalmas ordítás hagyta el ajkam,és azonnal a szobámba rohantam és csomagoltam. Bekötöttem a kezem,mert nagyon fájt,és a könnyeim eredtek. Összepakoltam,és az ajtómat bezártam.
- Engedj be kislányom! Szeretlek,kérlek ne haragudj! -ütötte anyu az ajtót.
Könnyes szemmel,távoztam a házból a hátsó ajtón,és egy kis kávézóba mentem. Szerencsémre SoYun,pont ott volt,hogy meót keressen. Sírva és szipogva ültem le egy kis asztalhoz,és a kezem vizslattam.
- Yoo...! -fagyott le SoYun.
- Kérlek költözzünk el! -szipogtam.
- Mit cisnált? Megölöm! -dühöngött.
- Megint kérte a pénzem,amit nekem adtál,s hallotta amit beszéltem B-Joo-val!
- Mit beszéltél te azzal a gyagyással?
- Felhívott a telefonod miatt,és hogy suli után meglepivel készül. Aztán a konyhába mentem anyu faggatózott és azt mondta rád,hogy kurva vagy,és eldurrant az agyam,nekem jött,de a karom vágta csak meg. Jól vagyk nyugi...
- Jól? Komolyan? Ömlik a vér belőle! Megölöm! -állt fel,és elindult,de elkaptam a kezét.
- Ha jót akarsz nekem,hagyod! -néztem rá könnyes szemmel.
- Jaj Te! -ült le mellém,és ölelgetett.
Ölelésétől mindig nyugszom. Bársonyos kezétől mindig kivirulok.
- Nagyon szeretlek! -dünnyögtem nyakába.
- Én is,de ha engem szid,hagyd!
- Nem! Te a nővérem vagy,és hagyjam,hogy szidjon? Nem! Szeretlek,nem érted? -folytak könnyeim.
- Ne sírj Baba! -ölelgetett,és adott az arcomra egy puszit. - Add oda a csomagod,és a fiúkhoz viszem,és még keresek melót. Itt lehet bevágódok,de ahhoz nyugodtnak kell lennem. Még elkérem a jelentkezési lapot,kitöltöm és meglátjuk. Te pedig menj el a suliba,ott biztonságba vagy,és ha B-Joo veled van nem féltelek.
- Anyu úgy se jönne utánam!
- Őrült anyánk van,tehát csoda,hogy mi normálisak vagyunk.
- Én normális vagyok,esetleg te nem! -öltöttem ki rá nyelvem.
- Leharaptatom B-Joo-val!
- Nyemkell!
- Na menj a suliba aztán tégy úgy,mintha mi sem történt volna,jó?
- De..
- Megértetted?
- Meg! -bólintottam,és elváltam fájós szívvel SoYun-tól és B-Joo sapiját a fejemre húztam,SoYun megigazította,és elmentem a suliba.
- Neked jobban áll ez a sapi mint nekem. -mosolygott.
- Nekem minden jól áll! -mosolyogtam.
- Egomanó! -mosolygott.
- Tudom. -kuncogtam.
- Ez a tiéd! -adott át egy csokor rózsát.
- Oh..B-Joo...-lepődtem meg.
Hatalmasra tágult szemekkel néztem a gyönyörű csokrot. Nem tudtam eltalálni,most sírjak vagy nevessek. B-Joo csak egy mosollyal az arcán nézte,hogy én mennyi meglepődtem. Soha egy fiú sem adott nekem semmit,és ez most váratlanul ért.
- Remélem tetszik. -pirult el pici B-Joo.
- Nagyon! Köszönöm! -ugrottam nyakába,és ölelgettem.
- Örülök,hogy boldog vagy! -mosolygott.
- Ez most nagyon de nagyon boldoggá tett! Köszönöm! -adtam arcára egy puszit.
- Mit csináltál a kezeddel? -nézett a bekötött kezemre.
- Majd elmondom. -nyugtattattam.
- Szabad? -nyújtotta felém kezét.
Nem tudtam mit válaszolni erre,csak apró kezem beletettem nagy tenyerébe,és kézen fogva mentünk. Nagyon boldoggá tett. Nem csak az,hogy kaptam tőle valamit,de már az is,hogy eljött elém,és hogy biztonságot nyújtó keze az enyémet fogja. Picit sétáltunk a városban. Éttermek előtt elmenve,korgott a gyomrom. B-Joo megállt. Rámnézett.
- Éhes vagy? -nézett rám.
- Egy picit. -és már húzott is volna az étterembe,ha le nem cövekeltem volna. - Eszedbe se jusson. Kibírom! -rángattam el,és nehezen,de lebeszéltem róla.
Tovább mentünk és a suli királynőjébe botlottunk.
- B-Joo kérlek menjünk el! -bújtam hozzá.
- Miért? -nézett le rám.
- Nem akarom,hogy pletykáljon. Túlságosan is nagyszájú és baj keverő! -kerültem őket ki,és így sikeresen elhárítottam egy vitát.
- Van még mára 2 meglepetésem! -mosolygott rám B-Joo.
- Micsoda? -néztem rá.
- Majd meglátod! -mosolygott.
A belvárosból picit kiszakadtunk,és egy kis rétre mentünk. Ott volt egy nagy domb. Azt hittem sose mászom meg.
- Én feladom. -ültem le a felénél.
- Soha! -vett fel a hátára B-Joo. - Pókmajom! -kuncogott,mikor még a nem létező végtagjaimmal is kapaszkodtam belé.
- Ne gúnyolódj. -szorítottam lábammal jobban,mire befogta,és felértünk a dombra.
Ott gondos odafigyeléssel letett,s együtt néztük a naplemeltét. Az égen gyönyörű összkép tárulkozott szemem elé. - Gyönyörű. -akadt el szavam.
- Mint te! -ölelt át hátulról B-Joo.
Együtt néztük végig,ahogy a Nap,ráérősen lemegy. Végig karjai közt voltam,és már a kezem sem fájt annyira mint ahogy azt gondoltam.
Elmentünk a fiúkhoz,és egész úton beszélgettünk. Minden téma felmerült. Szerelem,családom,az Ő karrierje és még a gyerek téma is,amin picit kiakadtam,de szeretem a piciket,így nem is tereltem a szót. A fiúkhoz érve SoYun már ott volt.
- Szia! -ugrottam nyakába.
- Szia Törpe. Minden oké? Kezed?
- Jól vagyok köszi! Kezem sem fáj már annyira.
- Ennek örülök. -mosolygott.
- Ha nem baj,ezt vázába tenném! -emeltem fel a csokrot,és mélyen beleszagoltam.
- Csak nem..? -mutatott B-Joo-ra.
Én csak vigyorogva bólogattam,és vázába tettem a csokrot.Hansol irigykedve nézett rám,s B-Joo-hoz mentem. B-Joo felállt,és a szobájába ment. Én elszakadtam a beszélő társaságból,és utána mentem. A szobájába benyitva B-Joo valamit dörmögött az orra alatt. Hátulról fontam karjaimat derekára,és fúrtam fejem hátába. Lassan megsimogatta a karom,és a hátam mögé állt.
Én tettem amit mondott,s lehunytam pilláim,majd valami hideget éreztem meg nyakamba. Nem akartam még kinyitni a szemem,amíg Ő nem mondja.
- Kinyithatod! -fordított a szobában lévő tükör felé.
Egy angyalszárnyos nyakláncot kaptam tőle.
- B-Joo...ezh...gyönyörű! -fordultam felé.
- Reméltem,hogy tetszeni fog. -mosolygott,és megöleltem.
- Köszönöm! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! -bújtam hozzá.
- Neked mindent Pici lány. -mosolygott rám.
- Még egyszer köszönöm! -adtam ajkaira egy puszit,amibe mind a ketten belepirultunk.
A többiekhez mentünk és SoYun Hansol-t ütötte. Fogadni merek,hogy megint beszólt Hansol szegény Unnie-mnak,de hogy felrúgom ezt a gyereket az egyszer szent. SoYun a nyakláncom nézegette,és Hansol nem hagyta békén.
- Na ide figyelj! Most megüsselek,vagy összeesel magadtól is? -néztem mérgesen Hansol szemeibe.
- Nyugi! -húzott az ölébe B-Joo.
- De olyan kis gyagyás,és eddig ez a gyagyássága aranyos volt,de most már kezd az ideg rendszeremre menni! Még egyszer hozzáér Unnie hátsójához,letördelem az ujjait. -puffogtam,és kapálóztam Hansol után,de B-Joo a kezeimet is lefogta,nehogy szétüssem ezt a majmot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése