14.rész /Yoo Min/

SoYun vagyis Sora megengedte,hogy segítsek. Xero örült is meg nem is. Örült,hogy segíthetek,de viszont féltett. De nem kell. Ha meghalok,akkor meghalok,engem aztán nagyon nem érdekel. Csak Xero,és SoYun.
Elváltam nővéremtől,és Xeroval ott maradtunk,amíg elmentek.
- Nem akarom,hogy bajod essen! -nézett szemeimbe.
- Jajj..Baba! -adtam ajkaira egy hosszú puszit. - Annyira édes vagy. -mosolyogtam rá.
- Tőled cukorbetegséget kapok! -csókolt meg életem értelme.
- Jaj Ittenem,de imádlak! -bújtam hozzá.
Annyira imádom,ezt a bolondot. Az életem sokkal jobb,hogy vele vagyok. A szívbetegségemre sem gondolok annyit,mint előtte. Xero csak haloványan tud egy két dolgot,amit el-el mondtam neki,de a teljes történetet nem tudja. Xero a legédessebb és legszerethetőbb fiú a világon. Nem kell soha többé senki más,csak Ő!
Az illata kábít. Hangja édes,és mámorító,ajkai puhák,és édesebb a csókja,mint egy gumimacinak. Imádom,szeretem,és soha nem hagyom el.

Mindent a terv szerint csináltunk. Xero hazament,és a gépen a kamerákat figyelte,míg engem bedrótoztak. SoYun-al állandó kapcsolatban voltam,és halottam mindent. A hapi elment a konyhába vagy hová,én pedig besurrantam a házba. Tiszta feketébe voltam. A kis cipő,a felső és a gatya is. Arcom előtt maszk volt. A hálóba tettem poloskát. Az ágy aljára tettem egyet,az íróasztal aljára,és az ágy feletti kép tetjére is tettem egyet.
 - Aj..Sora,igazán sajnálom,hogy ez történt! -halottam a hangját,és a szívem elekezdett verni.
Gyorsan a függönykarnisra is tettem egyet,és az ablakon távoztam. A szobája az emelten volt,de nem volt nagy zuhanás és a friss fű visszafogta a becsapódásom hangját. Gyorsan haza spuriztam,és a szívem vert mint atom. Nemm volt bajom,csak ziháltam,és izzadtam. Xero volt csak otthon.
- Megjött a kis Cukorkám! -harapott nyakamba.
- Meg ám. Hazapattogtam. -sóhajtottam,és éreztem,hogy folyik a hátamon a víz.
- Tiszta nedves valaki! -kuncogott fülembe,életem értelme.
- Marha vicces. Megyek zuhanyozni,te kis manó! -adtak ajkaira egy puszit.
Szobánkba mentem,és levetettem a ruhát,majd a fürdőt elfoglaltam. A zuhanykabin ajtaját becsuktam magam mögött,és a vizet megengedtem. A hideg csempének támasztottam a hátam,és első 5 másodpercben a hideg végigszántott testemen,de utána már megszoktam,és a meleg víz jót tett. Lassan ellöktem magam a faltól,és elkedztem mosakodni. A percek szinte óráknak tűntek a víz alatt,míg két kéz,kinem rángatott a gondolataimból. Tudtam ki az,hiszen kezeinek minden egyes részét ismerem már,mint a tenyerem,és ajkai amik nyakamon trónolnak,tökéletésen egyeznek Xero-val. Kezemmel végigsimítottam oldalán,és az Ő kezei lecsúsztak csípőmre. Beleremgtem érintésébe.
- Xero...fáj a fejem... -próbáltam kitérni előle,mert még féltem kissé.
- A szex fejfájásra nagyon jó,hidd el! -csókolta végig a nyakam,és a zuhanyzás hátralévő idejét az ágyba töltöttük. Imádtam,minden egyes percét. Ahogy kényeztetett,hozzámért,és a gyengédségét. Egyszerűen ez a pár óra,ami alatt leforgott az egész szenvedélyes csókcsata,és szeretkezés teljesen lefárasztott,és egyben boldogsággal tölötte be életem. Xero hajammal szórakozva,figyelt engem,és szemeit bámultam. Elveszek bennük.
- Ne már! -csaptam a kezére,mert megint a belső combom simogatta.
- Miért? Olyan puha és selymes! -cirógatta gyengéden,és a hideg a gerincemen végigrohant.
- Bolond vagyok melletted,Xero! -kezdtem el ujjamra csavarni szöszke haját.
- Szeretlek,Minnie! -adott egy puszit homlokomra.
- Mindenki Yumin-nek hív,a Minnie nevet nem szeretem! -fintorogtam.
- Miért?
- Mert így is picike vagyok,Ti meg még csak tesztek rá egy lapáttal! -morogtam és a párnába temettem fejem.
Xero hajamat elsöpörte tarkómról,és elkezdte puszilgatni.
- Bocsi,Babóca! -puszilgatta tovább,és addig fordolódtam,míg leestem az ágyról.
Jót nevetett rajta,és egy ingjét felvettem. Egy tanga és egy Xero ing. Rám nagy volt,de jelen pillanatban nem érdekelt. Kimentem a konyhába,és ittam egy kis narancslevet. Szomjas voltam,és egyszer csak két kezet éreztem meg derekamon.
- Xero ne már! -nyafogtam,mint egy kiscica.
- Xeronak nyavalyogj ne nekem! -halottam meg B-Joo hangját,és mint egy részeg bolha kiugrottam karjaiból.
- B-Joo! -lihegtem,és remegett a lábam meg a kezem.
- Yumi! Hiányoztál! -fogta tenyerei közé arcom,és megcsókolt.
Pupilláim tágak voltak a csók közben,és nem volt jó ízű egyáltalán. Ellöktem magamtól,és hátráltam,ahogy Ő közeledett és az asztal sarkába ütköztem.
- Mi a bajod? -nézett rám félmosollyal az arcán.
- Mi a bajom? Itthagytál mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád! Tudod,hogy szívbeteg vagyok,és nem érdekelt! Nem érdkelet,hogy mi lesz velem! Ha másnap feldobom a bakancsom az sem érdekelt volna? A temetésemre sem jöttél volna el,mi?
- Most meg mi bajod van?
- Az drága B-Joo,hogy tudod én sem fogok rád örökké várni!
- YooMinnie Baba! -jött be Xero,egy száll alsóba.
B-Joo végignézett a fiún,és rajtam is. Szemei szikrát szórtak rám,és egy halk "ch" hagyta el ajkait.
- Mi van haver? -hergelte Xero.
- Lefektetted mi? -nézett rám,és kezével arcát takarta.
- Valakinek nem csak annyit ér,hogy a titkait megossza veled,és utána hitegesse,és lelépjen. -dőlt Xero az ajtófélfának.
- Hagyj abba! -léptem Xerohoz,és átkaroltam a derekát.
- Undorítóak vagytok! -viharzott ki a konyhába B-Joo.
- Tudod B-Joo,neked ez az undorító csaj volt a szerelmed,márha igaz volt. És tudod,kurva jó az ágyba! -csókolt meg Xero,és fenekembe markolt.
B-Joo a szobájába ment,és mi a konyhába maradtunk. A konyhapultra ültetett Xero és ott csókolgatott. Aztán SoYun hívott.

13. rész /Soyun/

Én voltam Jonghoon csaja. Érdekes szitu volt, plusz azért, mert a főnök odáig volt tőlem. Én kacérkodtam vele, Ő pedig nem győzött udvarolni, meg bókolni.
-Igazán szép hölgy a barátnőd Jinsoo. - mondta a főnök negédes hangon.
-Ha tudná mikre képes, és milyen jól használja a fegyvereket.
Ez volt a harmadik este. A főnök bókolt, Én pedig csak somolyogtam, pedig szívesen vágtam volna pofán.
-Lehetne a testőröm. - vigyorgott.
-Én arra szakosodtam, hogy embereket öljek, és ne védjem. Pedig igazán csábító ajánlat, még lehet, hogy megfontolom. - ajkamba haraptam, és ránéztem a pasira. Le merem fogadni, hogy már áll neki, mint hajón az árbóc.
-Sora, jössz táncolni? - jött vissza Jonghoon, mert egy pillanatra elhívta egy férfi. Álnevet használunk mind a ketten.
-Ha megbocsájt Oppa, megyek kicsit táncolni. Ha esetleg ma már nem találkozunk, örülök, hogy ma is láttam. - meghajoltam kicsit, és Jonghoonba karolva távoztam.
-Nagyon idomulsz a szerephez. - simult a hátamhoz.
-Pedig kurva kényelmetlen ez a ruha. Meg a cipő! - picit bepucsítva hajoltam előre, és megtekertem a csípőm.
-Ne hergelj!  - rántott magához, és megfordítva megcsókolt.
-Menjünk haza inkább. - túrtam a hajába.
-Rendben.
Nála lakok pár napja, és a vendég szoba az enyém.
Amint kocsiba ültem, cipő le. Hátra dőltem, és a hajamba túrtam. Jonghoon beült, és már hajtott is. Tudjuk, hogy követni fog a vén pasi, így egy kis színjáték is kell. Jonghoon lakása előtt ahogy kiszálltam, nekem esett. A liftben már elengedett, igaz nehezen ment neki, de mire fel értünk lehíggadt.
-Terv? - néztem rá.
-Holnap kezdődhet. Még reggel elmegyek a fő hadnagyhoz, hogy hol leszünk, aztán indulhat a dolog.
-Úgy ahogy megbeszéltük? Pofon, sírva mennés a főnökhoz, kiszedni belőle a gyilkosságokat, aztán jösztök ti. - bólintott.
Persze azt hittem minden könyen fog menni. Másnap reggel szólt Jonghoon, hogy anyu meghalt. Akkor éreztem fájdalmat, amikor apu meghalt, és mai napig érzem, de Ő utánna, nem. Kevesebb eggyel az alkoholisták száma.
Én mentem be először, így találkoztam Yoominnel.
-Nem. - mondtam. -Nem keveredhetsz bele. - néztem rá szigorú fejjel.
-Kérlek. - pityergett.
-Rendben. De azt csinálod amit mondok. - bólintott.
Felvázoltam neki a tervünket, miszerint Én szakítok Jinsooval és elmegyek a főnökhöz. Viszont hugi utánam jön, és most érte jöttünk a rendőrségre, mivel biztos, hogy figyel minket, és kint vár.
-Akkor... - néztem Yoominre. Ő lesz a lázadó húgom. Yoomin bólintott -El ne feled a poloskát majd elrakni. A szobáját amit nem figyelnek, így könyű dolgod lesz, őrök is csak kint vannak, engem pedig biztos le fog tapizni, így Én nem tudom bedrótozni magam.
-Melyik az ő szobája?
-Második emelet, balra a harmadik ajtó.
-Rendben.
Yoomin sóhajtott, és kivágta a bejárati ajtót, és kitrapolt, Én utána, mintha veszekednék, Jonghoon pedig csak figyelt. Mi Yoominnal veszeledtünk, aztán bevágtam a kocsiba. Jonghoonal is leálltam veszekedni, aztán haza vitt hozzá.
-Bocsánat, remélem nem ütötted meg magad picur. - öleltem meg hugit a liftben.
-Nem. De ennyi halandzsát összeszedni. - nevetett.
-Nem hallja mit beszéltünk, de a látszat kell. Szólj Xeronak, hogy rendben vagy. - megpusziltam a homlokát.
A lakástban Jonghoont a szobába vittem, hogy hugi ne tudja mi történik.
-Üss meg. - mondtam Jonghoonnak.
-Dehogy ütlek meg. - ijedt meg.
-Úgy hitelesebb lesz. Gyerünk!
-Hát jó. - pár percig meredt rám, aztán ajkát beharapva pofon vágyott, és mivel úgy fogtam a fogaimmal az ajkam, ki is hasadt.
-Még egyszer. - nyögtem fel, és az arcom jobb oldalára mutattam. Oda is adott. -Oké. Szédülök. - Jonghoon elkapott.
-Túl erős voltam.
-Semmi baj. Szólj huginak, hogy egy óra múlva hívjon, addig vigyázz rá. - puszit adtam az arcára, minden esetre a cipőmbe is raktam egy poloskát. Majd a liftben elkezdtem sírni, alig tudtam de végül sikerült, csak erősen megnyomtam a fájó arcom. Aztán eszembe jutottak a dolgok amiket csináltak velem.
Becsengettem. Changsun nyitott ajtót, Ő a főnök.
-Hát Te? - látszott, hogy meg van lepődve.
-Oppa.. - zokogtam fel, és felemeltem a fejem.
-Gyere be. - intett. -Ki bántott? - ölelt meg.
-Jinsoo...
-Na, nyugodj meg szépen. - vitt a nappaliba.
Egy órát sírtam neki a semmiről, aztán megszólalt a mobilom.
-Oppa? - szipogtam. -Jinsoo kidobta a húgom, a cuccaimmal, ide jöhet? - szipogtam.
-Persze, hogy ide jöhet.
-Köszönöm Oppa. - puszit adtam az ajkaira, szívesen képen töröltem volna, de inkább nyugodt maradtam. -Jöhetsz, és kérlek, hozd el a piros dobozt is, ott van a fürdőben, benne van a gyógyszerem, tudod, ha nem veszem be, kiakadok. - ez volt a jelszó, hugi felkuncogott, egy oké után le is rakta. Visszafészkeltem magam a faszi karjaiba. -Sajnálom, hogy zavarlak Oppa, biztos sok dolgod lehet. Ha akarod, Én megvárom a húgom, és elmegyünk. - néztem fel.
-Maradjatok. Jég kellene az arcodra. - mondta.
-Nem, jó ez így. - bújtam hozzá. Yoomin! Siess!

12.rész /Yoo Min/

- Én nem fogom kibírni SoYun nélkül! -vertem a fejem a falba.
- Tisztán közölte veled és velünk is,hogy ne kövessük! -morogta Hansol.
- De te nem tudod,milyen az,ha valaki olyan van távol tőled,akiért az életed adnád! Nem fogod fel,mennyire szeretem? -ugrottam volna neki,de B-Joo visszarántott magához.
- Higgyadj le! -suttogta fülembe,s könnyeim folytak,mint a záporeső.
- Mit értett SoYun az alatt,hogy nem jó a szívednek? -félve nézett rám Xero.
- Mindegy. -bújtam B-Joo mellkasába,és megnyugodtam.
A fiúk csak lézengtek. Én meg inkább sírtam SoYun után. Ha bármi baja lesz,én megölöm a rendőrt is,és megkeresem azt aki tette,ezt vele,és apró darabkákra szétszedem. Undorodom minden ilyen gonosz embertől. Fúj! A hideg kiráz tőlük. Nem akarom meglátni SoYun közelébe,mert ha én ugrok neki,akkor csak a hullaszállító megy érte felkaparni a betonról.

Elmentem zuhanyozni,és befeküdtem B-Joo ágyába,majd gyorsan el is aludtam. Nem volt nehéz,hiszen a sírás gyorsan leszívta az erőmet. Reggel B-Joo még aludt,mikor én már készülődtem a suliba. A konyhában egy kis pléddel a fejemen csoszogtam.
- Reggelt! -csípte meg az oldalam Xero.
- Hé! Nem ér az oldalam!
- Csak nem érzékeny? -mosolygott perverzül.
- De igen,és ne mosolyogj így,mert a serpenyővel letörlöm a képedről! -fújtam fel arcom,és csak mosolygott.
- Csücsürítős! -adott ajkaimra egy hosszú puszit.
Hatalmas pislantást vetettem rá,amint eltűnik a fürdőbe. Ez meg mi volt?Na jó. Most vagy álmodok,vagy csak egész egyszerűen Xero megbolondult. Nem tudom melyik az,de lehet,hogy mind a kettő.
A reggeliemet elpakoltam a táskámba,majd felöltöztem,és a suliba mentem. Egész nap csendes voltam,és a reggeli SMS-t vártam. Megkaptam,és visszaírtam SoYun-ak. Így már megnyugodtam. A napom azzal telt,hogy figyeltem a suliba,és közölték,hogy 2 két múlva évzáró. Boldog voltam,és végre többet lehet ... SoYun-al. Vagyis...mégsem. A gondolat,hogy nincs velem SoYun szívemet kétté tépi. De hozzá kell szoknom,hogy SoYun egy olyan pasival van,aki bármikor meghúzhatja,mellesleg Hansol-t nekem kell vígasztalnom,míg Xero furcsa módon többet foglalkozik velem,mint B-Joo.
Hazaértem,és csak Hansol,Atom és Xero volt otthon.
- Hali! Többiek? -tettem le a táskám a földre.
- Szia Picúr. B-Joo elment. -válaszolta Atom.
- Mi az,hogy elment? -nem értettem.
- Elköltözött. Vágod? -mutogatott Atom.
- Mih? -és itt összeomlott a világ.
Minden elsötétült,és csak a fiúk hangját halottam. Minden lejátszódott bennem. Első csók,a sok nevetés,első találkozás,és most itthagy. Szívem alig vert párat,majd visszatért normál kerékvágásba. Nem érzékeltem külvilágot. Minden meg akart szűnni,de valami visszarántott.
Pilláim lassú nyitogatása után Xero arcát láttam meg,amit könnyei mostak.
- Felkelt. -nyugtatta meg a 2 fiút,és felültem.
- Szerettem...-hajtottam le fejem,és még mindig nem bírtam felfogni,hogy B-Joo elhagyott.
- De Ő nem. -sóhajtott Xero.
- Baszottul fáj. -tettem szívemre a kezem és magamhoz húztam a lábaim,és térdeimre tettem a fejem.
- Ne sírj szépségem! -törölte le pulcsija ujjával könnyeimet Xero.
- De..
- Shh! -ült hozzám közel és ringatni kezdett.
Dúdolt a fülembe,ami megnyugtatott,és elkezdtünk beszélni mindenről. Jövő,család,tanulás és munka. B-Joo-n még mindig ki vagyok akadva,de hát ha ki akar törölni a fejéből,ám legyen.
- Éhes vagyok! -kordult fel Atom gyomra,és olyan volt,mintha valaki tankkal fejbelőtt volna.
- Csináljak kaját? -néztem rá.
- Ne! Így is elég dagadt,nem kell elhíznia! -mosolyogtt Xero.
- Marha vicces!
- Milyen szendvicset kérsz? -néztem rá.
- Sertés..
- Marha! -vágott közbe Hansol.
- Sertésmarha? -pislogtam nagyokat.
- Öö..ha van olyan akkor igen! -mosolygott Atom,és elmentem a konyhába  csinálni nekik szendvicset. Xero segített,de az ujját majdnme lemetélte. Férfiak...annyira bénák,hogy néha,már-már nekem fáj! Kivittük a fiúknak a szendókat,és én visszamentem teát csinálni magamnak. Xero a derekam köré fonta a kezét.
- Mit csinálsz? -msolyogtam el.
- Téged olyan jó ölelgetni! -motyogta fülembe.
- Persze,mert egy kis nádszál vagyok! -forgattam meg szemeim.
- Az én virágszálam! -puszilt nyakamba.
- Ne! -húztam fel vállaim.
- Mi az?
- A nyakam érzékeny.
- Az oldalad és a nyakad. Egyéb?
- Szomking,fekete inges pasik,és a comjaimat nem terorrizálhatod!
- Pedig jó lenne! -markolt az egyirke.
- Nehe! -nyögtem volna,de inkább lenyeltem,mert ezek ketten túlságosan is perverzek.
Xero egész nap ölelgetett,és a nyakam kínozta. Hogy egyszer leütöm a nagy serpenyővel az biztos. Este nem tudtam aludni. A kanapén feküdtem,és nem bírtam aludni. Xero az ágyába ráncigált,és ott kellett lennem. Annyira édes mikor motyog álmában,hogy nevetés nélkül nem bírok ki. Olyankor megcsikizett,és kínozta az oldalam,és a nyakam.

A napjaim úgy teltek,hogy Xero a szívemet összeragasztgatta,ámbár nehezen sikerült neki. A suliban továbbra is csendes lány voltam,és B-Joo-ra kevesebbet gondoltam. Pgoon kivolt,hogy nincs B-Joo velünk,de ez van. Mindenki azt csinál amit akar. Esténként Xero-val harcolunk a pandaplüssért,és a többségben hagy nyerni. Ha Ő nyer,akkor is az enyém,mert odaadja. Nagyon megszeretettem,és SoYun is napi szinten tartja velem a kapcsolatot. Remélem ez a rendőr bá,jó hatással van rá.

- Atom! -rohantam Xero elől.
- Mi van már megint? -forgatta meg szemeit,és megfordult.
- Xero bácsi bántnai akar! -álltam Atom mögé,és így teljesen láthatatlan lettem.
Atom akkora darab,hogy én örször kijönnék belőle. Fél karjából kijön az én egy kezem,szóval,nem kisdarab hapi.
- Xero! Nem bántunk kislányokat!
- Lány bunyó! -jött be Hansol.
Mindenki felnevetett,és Xero bevágta a durcit. Utána mentem és a hátára ugrottam.
- Oppa! -pusziltam nykába és a hálóba ment velem a hátán.
Az ágyra ledobott,és fölém mászott. Felmásztam egészen az ágytámláig,de ott bevágtam a fejem. Elmosolyodott és ajkait az enyémre tapasztotta. Pilláim lecukódtak,és karjaim nyaka köré fonódtak,mintha meg akarnék fulladni,és Ő a megmentő. Valahogy így voltam,mikor B-Joo elhagyott. Se szó se beszéd elhagyott. Xero viszont,megmentett a depressziótól,és attól,hogy magamba roskadjak. Viszonoztam csólját,és éreztem,hogy ezáltal,picit bátrabb lett. Mikor elvált ajkaimtól,mosolygott,és ledőlt mellém. Ujjainkat összekulcsolta,és hozzábújva elaludtam.
Reggel a telefon csörgésére keltem.
- Egen? -szóltam bele,és Xero is pislákolt.
- Miss.Park Yoo Min?
- Egen! -bólogattam,és akkor esett le,Ő nem látja.
- Egy szomorú hírt kell magával közölnöm! -itt lefagytam. Ha SoYun nevét mondja én megbolondulok.
- Az édesanyját,ma reggel holtan találták egy sikátor mellett!
- Mi-micsoda? -tettem azt,mint aki meglepődik.
- Sajnálom. Ma jöjjön be 1 órára a megyei rendőrfőkapitányságra. További szép napot,és részvetem!
- Köszönöm. Visszhall! -letettem a telefonom,és Xero nagy szemekkel nézett rám.
- Mi az? -nézett még mindig bambán.
- Anyut megölték. -felkeltem az ágyból,és a fürdőbe mentem,arcot mosni.
- Jól vagy? -jött be Xero.
- Aha. -támaszkodtam a mosdókagyló szélén.
Xero magához fordított és megcsókolt. Bújtam hozzá,és elkezdtem készülődni. Kisminkeltem magam,és Xero bekísért a rendőrségre. Nagy levegővétel után,bementem. Elmondta a főhadnagy úr,hogy anuyt megerőszakolták,és utána három golyóval a szívében otthagyták. A gyilkosság elkövetője ugyan az a személy,akit régóta keresnek. Mikor elköszöntünk tőle,megláttam egy lányt aki SoYun-hoz hasonlít.
- Az nem SoYun? -néztem Xero-ra.
- De nagyon hasonlít rá! -néztünk bambán Xero-val. - Csak a haja hoszabb!
- Hé! Jonghoon! Menj be a kettes kihallgatóba! -jött oda egy másik rendőr,
- Jonghoon! -motyogta Xero.
- SoYun! -egyszerre vágtuk rá és a láyhoz mentem.
- Szia. mosolyogtam rá.
- Szia Baba! -mosolygott,és SoYun volt az.
- Kurvára hiányoztál! -folytak könnyeim.
- Te is nekem,de Jonghoon sokat segített. Mi ez,hogy Xero-val vagy itt? -nézett rám.
- B-Joo lelépett. -sóhajtottam,és SoYun kezeit fogtam.
- Micsoda? Ugye nem...
- Nem,nem feküdtünk le. Xero segített felépülni,és azt hiszem együtt vagyunk.
- Halottam mi történt anyuval.
- Engem hidegen hagy.
- Engem is.
- De a tettes ugyan az.
- Akkor ebből most kiszállsz! -sziszegtze mérgesen SoYun.
- Egy anyánk van,és nem hagyhatsz ki belőle!
- Ha bajod esik,én megörülök!
- De nem fog. Kérlek SoYun engedd! -lett könnyes a szemem,és Xero hátulról megölelt.

11.rész /Soyun/

Látni Hansol, és a többiek sajnálkozó arcát... Fájdalmas.
Aludni se tudok, mert előttem van az, ahogy bemocskoltak. Az arcuk, az érintésük, minden.
Halkan nyílt az ajtó, Én pedig apróra húztam magam.
Láttam, hogy testesebb ember, így biztos voltam benne, hogy nem a doki.
-Hé! - pisszeget valaki. Felismertem a hangját.
-Ne! Kérem, ne bántson. - szipogtam magamban.
-Nem foglak bántani. Bocsánat jöttem kérni tőled. Jonghoon főhadnagy vagyok. Annyira sajnálom ami történt veled. De ha... szóval érted, ha Én nem érek hozzád lebukok. Azt pedig nem akarom. - levette a takarót a fejemről. Valahogy nem viszolyogtam tőle. Talán lehet azért, mert kedves volt a hangja. -Nagyon szégyenlem magam mert ezt tettem veled, azért jöttem ide. - szemeiben őszinte bánat volt.
-Maga valami beépített zsaru? - szipogtam.
-Igen. - letörölte az arcom. Aztán leült. -Már két éve dolgozok ezen az ügyön. Eddig Te vagy az egyetlen aki életben maradt. Főnök nem tudja, hogy élsz, nem szokta nézni a híreket meg ilyesmi, szerencsére benne sem voltál. Azért jöttem, hogy megnézem, jól vagy. Ez volt a másik ok, ami miatt beszöktem. - mosolygott.
-Nincs látogatás ilyenkor... - bólintottam, hogy értem.
-Nos, Én megyek. Ha bármi baj lesz, csenges kérlek. - kezembe adott egy cetlit, aztán elment.
Két nap múlva haza mehettem.
-Soyun, kéred a felét? - fordult hirtelen felém Xero. Összerezzentem. -Bocsánat. - mondta.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá. -És nem, nem kérem, tele vagyok. Ennyit egy hete nem ettem összesen. - fogtam a hasam.
-Mint aki terhes! - rakta rám a kezét Hansol. Én pedig hirtelen rá néztem. -Bocsi.
-Ne csináljátok már! Ne kérjetek bocsánatot folyton. Lassan hozzá szokom, hogy hozzám értek. - álltam fel.
-Hová mész? - kérdezte hugi.
-Nem tudom. - fejemre vettem a kapucnit, azt kulcsot zsebre vágtam, meg a telefont, és felvettem a kabátom.

Kilépve, hideg csapta meg az arcom. Esett az eső, így kicsit összehúztam magam.
Nem tudom hová megyek, csak fogtam a mobilom jó pár tömb után, és felhívtam a hadnagyot.
-Igen? - szólt bele álmosan.
-Soyun vagyok...
-Baj van? - hallottam, hogy éberebb lett.
-Nem, Én csak... találkozhatunk? - nyögtem ki.
-Persze. - lediktálta a címét, Én pedig oda mentem. Szarnak ázva ugyan, de ott álltam az ajtó előtt. Bekopogtam, mire egy melegítő nacis, kócos pasi nyitott ajtót. Még rendesen nem láttam az arcát, de olyan pasi volt, akitól megdobban a szívem.
-Gyere be gyorsan, csurom víz vagy. - intett, Én pedig bementem. -Menj, vedd le a ruhád, és zuhanyoz le, viszem a fürdő köpenyt. - tolt be a fürdőbe. Lassan leszedtem a vizes ruhát, aztán beálltam, az idő közben kinyitott zuhany alá. Zuhany után, megtöröltem magam, és mivel bugyiig áztam, csak úgy magamra vettem a köpenyt. Így csoszogtam ki, és álltam meg Jonghoon mellett.
-Menj a nappaliba, viszem a teát. - tolt arra amerre a nappali található. Becsoszogtam oda, és leültem. Lábaim felhúztam, átkaroltam őket. Jonghoon jött be, kezembe adta a bögrét, majd mellém ült. -Na, mesélj, miért vagy itt? - mosolygott.
-Elegem lett abból, hogy a fiúk folyton bocsánatot kérnek, amikor hozzám érnek. - motyogtam.
-Fiúk? - kérdezte meglepve.
-A barátaim, meg a húgom pasija. - fintorogtam.
-Jaa. Értem. És ezért áztál meg, és jöttél ide?
-Hát is is. Nem tudtam hová menni. Anyunk egy alkoholista, nem érdekli mi van velünk, azért költöztem el onnan a húgommal.
-Értem. Hány éves is vagy? - húzta fel az egyik lábát.
-23 vagyis ha koreai időt nézzük 24.
-Azt hittem fiatalabb vagy.
-Mindig ezt mondják. - fintorogtam.
Csendben ültem, amíg elfogyott a teám. Leraktam a bögrét, és a kezem néztem.
-Kiraktam száradni a ruhád, telefon és kulcs a konyhában, enni a hűtőben. Gondolom maradsz éjszakára. - mondta. Bólintottam. -Akkor Én alszok a kanapén Te pedig...
-Segíteni akarok! - vágtam a szavába.
-Miben? - lepődött meg.
-Elkapni a pasit. - néztem rá.
-Szó sem lehet róla! - háborodott fel.
-Kérem! - fogtam meg a karját.
-Nem! - nézett rám mérgesen.
-Kérem! - másztam az ölébe, lovagló pózban. -Ennyit megérdemlek azért amit tett, és a többi lány miatt. - hajoltam a nyakára, egy puszit adtam rá.
-Nem... ezt nem szabad. - fogta meg a csupasz combom.
-De! Azt akarom, hogy börtönben legyen. - suttogtam. Persze nem ez volt a célom. Megakarom ölni.
-Kétségbe vagy esve. Ez a depresszió egyik jele. Fejezd be! - szólt rám. Felegyenesedtem.
-Maga az egyetlen akit elviselek, és nincs undorom. - megfogtam a kezét, és elvezettem a nőiességemig. Szemem becsukva, ajkamba haraptam, és hátra hajtottam a fejem. Én irányítottam a kezét, aztán Ő magától kezdett cirógatni, majd egyik kezét a tarkómra rakta, míg a másikkal, egy ujjával belém hatolt. Lehúzta a fejem, és megcsókolt. Nem volt durva, sőt! Gyengéd volt. Akkor vadult be kicsit amikor kibújtattam a nadrágjából, és rá ültem. Egész éjjel velem foglalkozott. Voltam a kis üveg asztalon, konyha asztalon, aztán a hálószobában az ágyon.
Reggel arra keltem, hogy cirógatja a vállam.
-Jó reggelt. - motyogtam. Puszit adott a vállamra, és a nyakamra.
-Csináltam reggelit. És a hugod hívott. Mondtam neki, hogy rendben vagy. - mormolta a nyakamba.
-Köszönöm. - mosolyogtam.

Megreggeliztem, és vele indultam haza.
-Gondolkoztam. Ha tényleg segíteni akarsz, akkor át kell festeni a hajad, smink is kell meg ruha, lehetőleg rövid. - mondta.
-Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
-Este gyere el hozzám, én addigra elintézem a dolgokat, Te pedig a hugod intézd el. - mosolygott.
-Rendben.
Haza szaladtam. Otthon egy mérges Hansol és Pgoon állt előttem.
-Hol voltál? - kérdezte Hansol.
-Barátnál. - toltam el, hogy bemenjek.
-Pasi?
-Igen. És zsaru, plusz segít elkapni a pasit aki ezt tette velem. - néztem rá. Meglepődtek.
-De ez veszélyes. - mondta hugi.
-Nem szívem. Nem az, csak nektek. Jonghoon azt mondta, menni fog. De ahhoz nektek itt kell maradni.
-Nem teheted ezt. - kiabált rám Yoomin.
-De! A lelkembe gázolt, összetörte. Megerőszakolt, és nem csak Ő! Másik két pasi is, akik a testőrei voltak. - zokogtam fel. -Összevertek, olyanra kényszerítettek, amit sose tettem volna. Szét szaggata a ruhám, aztán fél holtan, kidobott a Han partra, mint egy kutyát! - sírva fogtam a mellkasom. -Te nem tudod milyen rossz nekem az, hogy nem tudom elviselni ha hozzám érsz, vagy Hansol. Éjszaka nem alszok, mert újra és újra lepörög előttem az egész! - kiabáltam. -Feltudod ezt fogni mennyire fáj? - megrázta a fejét. -Ez a legkevesebb, hogy rács mögé küldöm. - szipogtam.
-Vigyázz magadra. - bújt hozzám Yoo.
-Minden reggel és este küldök üzenetet. Ígérem. Ha viszont nem, akkor hívd fel zsarukámat és Ő majd tájékoztat. Ne aggódj értem. És ne izgasd fel magad. Nem tesz jót a szívednek. Szólj Bjoonak, hogy jöjjön ide hozzád. - elengedtem.
Bepakoltam a dolgaim, és visszamentem Jonghoonhoz. Csókkal üdvözölt, aztán a fürdőbe küldött ahol szőke lett a hajam, kaptam erős sminket, egy vörös ruhát, hozzá cipőt. Lefotóztam magam, és elküldtem Yoominnak.
"Gyönyörű vagy! Hansol pedig ki is rakott képernyőre." Elmosolyodtam.
"Szeretlek!" Leraktam a telefont Jonghoon szobájában, aztán kimentem.
-Mehet a menet. - néztem fel. Jonghoon csak pislogott rám. Elmosolyodtam, és feltolta Hoon állát.
-Menjünk, mielőtt becipellek a szobámba és leszedem a ruhát. - fogta meg a kezem, és már úton voltunk.

10.rész /Yoo Min/

- Féltem a nővrém Hansol,remélem nem haragszol rám! -mondtam szomorúan.
- Nem haragszom. Én nem kötődtem ennyire senkihez sem,de SoYun nekem is nagyon fontos. -magyarázta.
Jó volt ezt hallani tőle. A szavai igazak voltak. Éreztem. Nem tudom pontosan hogyan,de éreztem,hogy igazat mond. Aztán a kanapén letelepedtünk és átbeszéltük szinte a fél délutánt. És mint a villám égtelenül nekiállt fájni a szívem,és az ujjaim kékek lettek,és az ajkaim is. Mintha befestették volna.
- Jól vagy? -nézett rám kétségbe esetten.
- Persze...-lihegtem,és a víz folyt rólam.
Sosem volt még ilyen. Van mikor megfájdul a szívem,de ez most túltett mindenen. Azonnal hívtam a nővérem.
- Na? -kérdezte Hansol és egyre idegesebb lett.
- Nem veszi fel. -folytak a könnyeim,az izzadsággal együtt.
- Remélem nincs baja. -idegeskedett Hansol.
SoYun felvette a telefont. A hangja elhaló volt,mnt akit agyonvertek. A Han folyó partján. Letettük,és Hansol-al a fiúkhoz mentünk. Atom,B-Joo és Pgoon jött velünk. Én a városon végigrohantam,és a Han folyó partjáig meg sem álltam. A szívem nagyon fájt,és lihegtem. Szúrt a szívem,és a fejem szét akart szakadni. A parton rohantam és megláttam SoYun-t. Ott összetörtem. A fiúk is odasiettek,és mentőt hívtak. Gyorsan kiért és én B-Joo karjaiba omlottam aztán se kép se hang.

Mikor felekltem egy kórteremben voltam. A fejem mellett egy gép csipogott. A szívem verését mutattta. Bejött egy fehér köppenyes férfi.
- Jó napot. Park Yoo Mi?
Nem válaszoltam csak bólogattam,mint egy hülye.
- Örülök,hogy felkelt. Egy rossz hírt kell magával közölnöm.
Itt a torkomban egy kis gombóc keletkezett. Ha SoYun-nal van valami,én nem tudom mit teszek.
- Nos,Hansol úr,mondta,hogy a az ajkai, a bőre, a körmei szederjeskék színűek voltak., cyanotikusak.
- És ez mit is jelent?
- Azt,hogy Ön veleszületett szívbeteg.
És ebben a percben azt hittem én most meghalok. Én? Szívbeteg? Dehogy? Anyu ihatott,mikor velem volt terhes vagy micsoda? Lesokkolt a hír. Ezt nem mondhatom el SoYun-ak. Ha megtudja összeroppanik. Ezért kellett olyan kis fehér valamiket szednem?
- És erre valami ellenszer vagy... -hebegtem-habogtma össze vissza.
- A szívbetegsége eddig azért nem mutatkozott ki,mert nem érte olyan mértékű sokk,hogy a tünetek előjöjjenek.
- Szóval traumát kell átélnem ahhoz,hogy megtudjam,hogy kis korom óta szívbeteg vagyok?
- Sajnálom.
- A nővérem hol van?
- Park SoYun kisasszony?
- Igen.
- A másodikon. Miért?
- Lemehetek hozzá?
- Le. -bólontott és B-Joo az bejött a könnyeim meg folytak.
- Mi a bajod Picim? -ölelt megához,és remegtem.
- Ígérd meg hogy senkinek nem szólsz róla! -néztem rá.
- Megígérem!
- Velem született betegségem van.
- Micsoda? -akadt ki.
- Szívbetegség. -és itt a könnyeim mint a vízesés folytak.
B-Joo csak simogatott,hátha megnyugszok de nem ment. SoYun teljesen más lesz,ha megtudja miért voltam sokszor rosszul,és miért kellett kicsinek azt a sok fehér bogyót szednem. Összeszedtem magam,és lementünk SoYun-hoz. Fent volt és Hansol bent volt nála. Nem ért hozzá. Nem tudott.
- Minden rendben? -ölelt át Pgoon.
- Persze. -mosolyt erőltettem arcomra.
- SoYun? Hogy van? -kérdezősködtem.
- Nos,jól. Szerencséjére a méhét nem szakította át egyik sem,de a keze megrepedt. Kimerült,és fel kell lassan dolgoznia a történteket,de Hansol majd segít neki. -mondta Atom.
- Meg mi is! -emelte fel hangját B-Joo.
- Nyugi Cica! -simogattam derekamon pihenő karjait.
- Jó,de Ő csak Hnasolra gondol rád meg nem. -morgott.
- Bolhás kutya ne morogj! -kuncogtam.
Adtam B-Joo ajkaira egy puszit,és bementem SoYun-hoz. Leültem az ágyra,és a fiúk elmentek,kivéve B-Joot és Hansolt.
- Jól vagy? -tettem kezem az övére.
- Nem igazán. Én félek.. -lett könnyes a szeme. Soha nem féltem ennyire.
- Mindig veled leszek!
- Félek,de téged is féltelek...nagyon összezavarodott minden a fejemben. Félek,és ha meghaltam volna,utáltam volna magam,hogy itthagytalak.
- B-Joo segített volna,de lehet én is meghaltam volna.
- Miért?
- Mert annyira hiányoztál volna!
- Amúgy veled minden oké?
- Persze. -erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nagyon meggyötörtnek látszol,biztos minden oké?
Nem akarok neki hazudni. Ha hazudok talán még jobban megharagszik,de most fel kell épülnie,utána elmondom neki. Vagy még sem. Nem tudom mi tévő legyek.
- Min gondolkozol Picúrka? -nézett rám SoYun.
- Ja..semmin. -füllemtettem.
- Biztos?
- Persze.
- Akkor jó.
- Hagylak pihenni Szépségem! -adtam homlokára egy puszit és kimentem.
- Na? -pattogott előttem Hansol.
- Nem mehetsz be hozzá. Nekem is alig engedte,hogy hozzá érjek! -mondtam hidegen,és könnyes volt a szemem.
Lehajtottam a fejem,és visszamentem a kórtermembe. B-Joo utánam jött.
- Légyszi B-Joo...-vakartam le magamról kezeit.
- Mi a bajod? -nézett rám.
- Egyedül akarok lenni! -ültem fel az ágyra,és betakaróztam.
- Hagyjalak egyedül itt? Így? Ilyen állapotban? -akadt ki.
- Mintha terhes lennék,úgy beszélsz!
- Előbb utóbb eljutunk oda is. -kulcsolta össze ujjainkat.
- B-Joo...nem akarok fájdalmat okozni! -szedtem ki ujjaim az ujjai közül.
- De...
- Menj el,pihend magad ki,én elleszek itt. -válaszoltam,és elment.
Mikor becsapta az ajtót,a szívem abban a percben hangosan összetört. Végem lett. Sírtam és a könnyeim folytak arcomon. Mellkasomon végig gödrültek a bánattól égő könnycseppeket. Szeretem B-Joo-t,de tudom,hogy nem bírná ki,hogy nem szólok SoYun-hoz,és elmondaná neki. Erősnek kell lennem,de ez most fáj. Fáj,hogy a nővérem előtt titkolózok,és az is,hogy a szerelmemben nem bízok.

Ilyenkor mit tehet az ember? Semmit. Hazugságban kell tengetnem az életem,és el kell felejtenem B-Joo-t is,hogy Ő ne velem törődjön,hanem azzal,hogy idol,és a fellépés fontosabb mint én. SoYun-nak segítek felépülni,de nem szólok addig a betegségemről. Ha felépül,én lelécelek. Nyár lesz hamarosan,és nyári melóból egy garzon lakásra össze szedem a zsét. Nyári munka: 1.)melót találni 2.) A nővéremet felépíteni lelkileg 3.) egy levélben megfogalmazni a búcsút,és a betegséget,majd lelépni,és soha hátra nem nézni 4.) B-Joo-t kitörölni az életemből.
Bár minden így menne majd...csak ahhoz még élnem is kell,ha addig a szívem fel nem mondja a szolgálatot. De SoYun mosolya már megér egy életet nekem végig küzdenem.

9. rész /Soyun/

Annyira utálom, ha letapiznak! De ez a vén fószer minden áron, hozzám kell, hogy érjen. Már szóltam a főnöknek is, aki pedig szépen elküldte.
Lassan indultam haza, mivel még boltba kell mennem, így listát írtam. Hirtelen egy fekete limuzin állt meg mellettem, mire megijedtem. Két gorillát meghazudtoló pasi mászott ki onnan, aztán engem elkapva betuszkoltak a kocsiba.
-No lám! Látod? Ez az ára, ha kidobatsz egy helyről. - hallottam egy érdes hangot.
-Engedjen el! - néztem rá.
-Először játszanak a fiúk veled! Majd aztán kidobunk valahol, és ha szerencséd lesz életben maradsz. - röhögött. Elkapott a pánik, és azt se tudtam hová bújjak.
Féltem! Mert ha meghalok, nem tudom mi lesz a húgommal.
Sírtam, zokogtam, haraptam, karmoltam, mindent megtettem annak érdekében, hogy szabaduljak. De Ők bemocskoltak. Leszaggatták a ruhám, hajamnál fogva kényszerítettek hogy számba másszanak, és a végén, a vén fószer, letépte a bugyim, és megerőszakolt. Másik kettő kifeszített a karom, ami már tiszta kék volt, szám vérzet, kába voltam, már nem maradt erőm védekezni. Annyi volt a szerencse, hogy vettek fel gumit.
Hideg ért a bőrömhöz, aztán valami morajlást hallottam, engem pedig ledobtak valahová, táskát mellém dobták, és a szakadt ruháimat is. Egyik megszánt, így fogta és a pulcsim rám dobta. Majd egy véres tincset kiszedett az arcomból.
-Sajnálom... - suttogta mellém guggolva. Kábán néztem rá, Ő pedig felállt, és elment. Ott maradtam, egyedül, bemocskolva, véresen, a hidegben. Hallottam, hogy csörög a mobilom, de túl gyenge voltam ahhoz, hogy a táskát kicsit közelebb hozzam, vagy akár megmoccanjak.
Azt hiszem elájultam, mert újra arra eszméltem, hogy újra a telefon szól. Sírva nyúltam a táskám után és kikotortam a mobilom.
-Yun! Hol vagy? - nem tudtam megszólalni. Felnyögtem. -Hallasz? Soyun? - kérdezte hugi.
-Itt... Han parton... bántottak... - préseltem ki magamból a szavakat.
-Hol? És ki bántott? - kezdett sírni Yoo.
-Valahol a Han padton... - remegtem. Leraktam a mellkasomra a mobilt.
-Azonnal indulunk! Hallasz? - zokogott. Megnyomtam a billentyűt. Beszélni nem tudtam. Akárhányszor kérdezte, hogy még ébren vagyok, annyiszor nyomtam rá a billentyűt.
És ez így ment amíg rám nem találtak. Ekkor Yoomin zokogva rohant hozzám, Hansollal és a többiekkel együtt. Még rá mosolyogtam hugira, egy szeretlek szó után, aztán a kezem lecsúszott a mellkasomról, Én pedig újra a jótékony sötétségbe zuhantam.

8.rész /Yoo Min/

Ajkai lágy mozgása mámorba ejtett. Könnyeim még mindig folytak,s az eső cseppjei áztattak bennünket. Viszonoztam csókját,és élveztem. Nem érdekelt senki és semmi csak B-Joo. Lassan vált el ajkaimtól,és pilláim kinyitottam.
- B-Joo...-néztem rá.
- Szeretlek Picúr! -fonta karjait derekam köré.
- Én is! -bújtam hozzá.
Az eső csak áztatott minket,s a hideg levegő sem érdekelt,sem engem,sem Őt. B-Joo biztonságot jelentő karjaiban megnyugodtam.
- Menjünk haza! -suttogta fülembe,és hazamentünk.
Egész úton fogta kezem,és ázott zakója rajtam volt. Nekem a térdem fölé ért az alja. Mikor hazaértünk senki nem volt otthon,és én vacogtam. B-Joo a zakóját levette rólam,és ajkait az enyémre tapasztotta. Karjaimmal átkaroltam nyakát,és Ő szorított magához. Mikor elvált tőlem,szemeimbe nézett.
- Szeretlek Baba! -puszilt nyakamba.
- Én is. -bújtam hozzá,és nem akartam elválni tőle.
- Megyünk zuhanyozni? -kérdzete,s orrával nyakam csikizte.
- Együtt? -tágultak ki pilláim.
- Nem lesz bajod. -puszilt bele nyakamba.
- Hát ha te mondod. -vontam vállat.

A fürdőbe mentünk és lassan elkezdtem levetkőztetni. Inge gombjait lassan kigomboltam,s lehúztam róla. Felső testével szemezgettem,és övét lassan kicsatoltam. Nem kapkodtam el semmit. Mikor már anyaszült meztelen volt én következtem. Hátam mögé állt,majd a ruhám masniját kibontotta. Lassan lehúzta rólam a fehér szépséget,s a zuhany alá húztam. Megengedte a csapot,s a meleg víz egyszerre kezdte el mosni ázott testünket.
Miután végeztünk a szobájába mentünk,s nem engedte,hogy felvegyem a nagy pólóm,ami nekem a hálóingem.
- B-Joo! -szóltam rá,s kezeit hasamra tette.
- Ceretlek! -tette fejét vállamra.
- Én is. -tettem kezem kezére. - Mintha terhes lennék,úgy csinálsz. -mosolyogtam.
- Előbb-utóbb oda is eljutunk! -puszilta meg vállam.
- Álmodj királylány...-kedztem el énekleni.
- Höhöhö! Akkor is ráveszlek,hogy megadd magad. -csúszott le egyik keze hátsómra.
- Azt ki kell érdemelni!
- Meglesz,nyugi! -markolt fenekembe.
- B-Jooh! -hagyta el ajkam egy vággyal teli sóhaj.
- Már meg is van az első lépés! -fújta nyakamba a levegőt,és elengedett.
Felvettem a nagy alvó pólóm,és egy tangát is társítottam hozzá. Kifésültem a hajam,és B-Joo már az ágyban volt.
- Tök jó innét a kilátás. -mosolygott.
- Perverz. -forgattam meg szemeim.
- Tudom. -húzott magára.
- Szeretlek. -adtam ajkaira egy puszit.
- Én is.
Leszálltam róla,és szorosa bújtam hozzá. Lassan elaludtam,de még mindig azon gondolkoztam,hogy B-Joo tényleg szeret. Én is szeretem Őt,de nem akarok többet elmenni vele ilyen estre. Nem akarok neki fájdalmat okozni. De mind ezekbe belegondolva,már késői bánat. Elmondtam neki,hogy szeretem,innentől nincs visszaszambázás.

Reggel arra keltem,hogy rezeg a telefonom.
"Szia Baba! Hansol-al vagyok. Nyugi,nem ért hozzám,de kicsit megbántott. Nem! Nem ölöd meg! Vettem lakást,a cím az üzenet végén van. Pusz Yun!"
- Lakást vett és nekem nem szólt? -morogtam magamban.
Kimásztam B-Joo mellől,és felöltöztem. Elmentem a megadott címre. Bekopogtam,és Hansol ajtót nyitott.
- Gyere be! -mutatott a lakásba,és bementem.
- Együtt töltöttétek az éjszakát? -néztem rá.
- Igen,de vigyáztam rá.
- Ugye nem úgy? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Még nem...-vakarta meg elpirosodva tarkóját.
- Mi volt ez a dolog? -tettem karba a kezem.
- Milyen dolog? -nézett rám.
- Hogy bántottad meg?
- Hát megcsókolta Pgoon-t...
- És?
- És azt mondtam rá,hogy ...
- Hogy kurva? Csak egy csók miatt? Hm??
- Igen.
- Én nagyon megütlek egyszer,addig táncolsz az idegeimen! SoYun-hoz NEM érsz SOHA többet!
- De...
- Nézd Hansol. A nővérem a mindenem,és az idén már évvégén,nyári melóra megyek,és dolgozni fogok,hogy több pénzünk legyen. Neked annyi lenne a dolgod,hogy vigyázol rá a távolból és nem töröd össze!
Oktattam ki és láthatóan megértette,hogy mit mondtam neki.

7. rész /Soyun/

És igen, találtam egy kis lakást. Van munkám is, egy kávézóban, elég jó kis fizetést is adnak. Viszont ezt a ruhát utálom. Mármint gyönyörű, de a ruha gondolata irritáló. Sose hordtam szoknyát, vagy ruhát. Na mindegy. Anyu is hívott, hogy legalább pénzt adjak már neki, mert elfogyott a piája, legalább leszokik. Totál kiakadtam, hogy az a faszi lekapta a húgom.
-Ki az Istennek képzeli magát, hogy így viselkedik egy 17 éves lánnyal? - ripakodtam rá.
-Inkább jössz Te helyette? - vigyorgott.
-Szívesen. - úgy tökön térdeltem, hogy fél percig pislogni is elfelejtett a genyó! Földre rogyott, Én pedig sarkon fordultam, és a döbbent embereket félre tolva hagytam ott mindenkit. Kint sehol se volt Yoomin. Hajamba túrva idegesen néztem szét.
-Bjoo jött ki utána. - jelent meg mellettem Pgoon.
-Akkor biztos jó helyen van. - sóhajtottam.
-Biztos otthon lesznek. - rám rakta a zakóját. Az eső ömlik, vele együtt a könnyeim. Szerencsére takart egy kiugró, így nem lettünk vizesek.
-Nem tudok mindent megadni neki. Én próbálok, de... nem megy. Kevés vagyok ehhez! - ráztam a fejem, cipő orrát bámultam utána. -Gyenge vagyok. - szipogtam.
-Ilyet ne is mondj! - emelte fel a fejem, két tenyerébe vette az arcom. -Igenis erős vagy. És bátor, mert amúgy a nagy főnök tökeit száműzted a gyomrában. - mosolygott. -Lehet, hogy gyenge vagy, külsőleg biztos, de belül, erős és jó szívű vagy. - lassan hajolt közel.
-Most udvarolsz? - suttogtam.
-Meglehet. - orrával megcirógatta az Én orrom, aztán lágyan, éppenhogy hozzá ért az ajkamhoz. Egyik kezem az arcára raktam, és Én mélyitettem el a csókot. Szinte faltam az ajkait. Ő pedig szorított magához.
-Jól szórakoztok? - dörrent Hansol hangja. Azonnal elengedtem Sehyunkot.
-Hansol... - néztem rá. Vizesen, kezében egy dobozzal állt az eső alatt.
-Egy kurva vagy Soyun! Pont mint a többi lány! - mondta idegtől reszketve. -Nem is értem, hogy tudtam így beléd zugni. Pedig alig ismerlek. - rázta meg a fejét. -Hansol... - léptem ki az esőre, hajam azonnal elázott, cipőm tucsog a vízben.
-Ne... - lépett egyet hátra. Lábam elé dobta a hosszúkás dobozt.
-Figyelj Én... - kezdtem de felemelte  a kezét.
-Nem érdekel. - sarkon fordult és elrohant.
-Hansol! - kiáltottam utána.
-Tény, hogy Én is érzek irántad valamit, de úgy látom, Hansolhoz jobban kötődsz. - hallottam Sehyuk hangját.
-Úgy valahogy. Idegesítő, hogy mindig rajtam csűng, de... jól érzés, hogy van aki figyel rám. - levettem a zakót, igaz szarnak ázott de mindegy. Felvettem a dobozt, és kinyítottam.
-Menj utána. Nekem fájni fog. De majd elmúlik. - Sehyuk bement, Én pedig egyedül maradtam. A dobozban egy ezüst lánc volt, rajta egy S és egy H betűvel. Kézbe vettem a cipőm, és Hansol után rohantam.
Alig találtam meg. Egy padon ült, a parkban. Jó messze szaladt.
-Hansol. - térdeltem elé.
-Mit akarsz? - kérdezte. Kicsit feltoltam magam, és megcsókoltam. Meglepődött.
-Kétségbe voltam esve, mert Yoo eltűnt, és Én pedig kifakadtam, hogy semmire se vagyok jó. Aztán pedig megcsókoltam Sehyukot. Ha Te álltál volna ott, már szerintem egy hotel szobában lennénk. De... - sóhajtottam. -Sajnálom. Tényleg egy utolsó kurva vagyok. - néztem a kezeim.
-Bocsánatot kérek amiért ezt mondtam. - suttogta. -Ma Yoominnal is összekaptam miattad. Pedig nem akartam neki azokat mondani. - sóhajtott.
-Majd kérj tőle is bocsánatot. - álltam fel. -Én haza megyek. Holnap pedig elköltözünk Yoo-val az új lakásba amit vettem. Szóval pakolni kellesz.
-Segítek. - állt fel Ő is.
Haza séta alatt, egy szót se szóltam. A szobában pedig egyszerűen fogtam a vizes ruhát és ledobtam. Hansolhoz fordultam.
-Velem zuhanyzol? - kérdeztem.
Bólintott. Leszedtem róla a zakót, az inget, és kicsatoltam a nadrágját, ami le is esett. Közben a melltartóm szugerálta. -Gyere. - fogtam meg a kezét, és a fürdőbe vezettem. Megengedtem a melleg vizet, és beálltam alá. Jól esett a meleg víz, így fogtam Hansolt, aki úgy állt mint egy gyamoltalan kis kutya, és a behúztam magam melle.
Zuhany után adtam neki egy pólót, és egy boxert, amit még az exemnek vettem, hogy itt is legyen neki, de nem használta. Konkrétan ki se volt csomagolva. Én is pizsit vettem fel, és pakolni kezdtem, Hansol pedig kibukott az ágyamon. Sokáig tartott mire a hat bőrönd megtelt, de minden fontos dolgunkat elraktam, közte a ruhákat, és egyébb dolgokat. Majd kulcsra zártam az ajtót, és Hansol mellé feküdtem.
Reggel küldtem huginak egy SMS-t a címmel, és mentem dolgozni, de előtte leraktam a dolgainkat a lakásban, aztán Hansol is ment próbára.
Remélem tetszik majd a lakás huginak.

6.rész /Yoo Min/

Szerencsémre SoYun belement abba,hogy itt aludjunk a fiúknál. B-Joo egyből mosolyra húzta a száját,és az én lelkem is örült. Sorban mentünk el zuhanyozni. Én kezdtem a sort,és ahogy beléptem a fürdőbe a fiúk illata megcsapta az orrom. Rengeteg tusfürdő volt felsorakoztatva egy kis polcra. Mindegyik kis dobozkára fel volt írva a tagok neve. Mikor megláttam elmosolyodtam,és azt vettem el. Azzal mosakodtam meg,és isteni illata volt. Mikor kiléptem a kis törölközőmbe SoYun bealudt a kanapén. Bementem B-Joo szobájába,s Ő éppen akkor vette fel a pólóját.
- A fene..pedig jó lett volna látni! -mosolyogtam.
- Nagyon perverz vagy! -jött oda hozzám és átölelt.
- Tudom! -bújtam hozzá.
- De jó illata van a Kisasszonynak! -mormogta nyakamba.
- Cuki srác tüsfürdőjét használtam...-bújtam hozzá.
- Mi lenne velem nélküled? -nézett szemeimbe.
- Nem tudom,de az,hogy a napjaim rosszak lennének az biztos! -adtam puha ajkaira egy puszit.
Erre elmosolyodott és nyakamat cirógatta pisze orrával. Csikizett,s kuncogást csalt ki belőlem. Befeküdtünk az ágyba,és fejem mellkasával szemezgetett. Feljebb kúsztam hozzá,és tekintetünk összeforrt. Csak bámultuk egymást,majd Ő szépen lassan lehunyta pilláit,s bealudt. Én még néztem egy darabig az alvó de egyben mosolygós orcáját,majd az én pilláim is kezdek lefele ballagni. Végül is csak bealudtam,s egyszer csak arra keltem,hogy leesek az ágyról. Lassan nyitogattam a pilláim,de két kart éreztem meg testemen,s azt,hogy valami puhára tesznek,s újra a karok nyújtanak biztonságot.

Reggel arra keltem,hogy puha kezek simogatják combom. Lassan kinyitottam a pilláim,s B-Joo mosolygós arcával találtam magam szembe.
- Jó reggelt Baba! -köszönt és egy puszit kaptam fejemre.
- Jó reggelt Drága. -bújtam hozzá,s karjával átölelt.
- Hogy aludtál? -kérdezte,s hátam simogatta.
- Jól. Nagyon jól. Igaz picit fáj a karom,de jól. Te?
- Remekül,hogy itt voltál velem. -ringatott.
- Muszáj mennem suliba...pedig annyira lustiznék ma veled...-rajzolgattam köröket B-Joo pocijára.
- Ma én is,de kötelességed iskolába menni! -vált hangja komollyá.
- Bár felgyulladna a suli! -sóhajtottam.
- Naaa! Ilyet ne kívánj,mert akkor sose fogsz feltörni! -magyarázott B-Joo.
- Nem akarsz Te tanár lenni? -néztem rá.
- Nem,mert nem bírnám ki azt,hogy nem érhetek hozzád! -mosolygott.
- Perverz! -adott egy puszit ajkaimra.
Kimásztam mellőle,és elmentem zuhanyozni.
- Jó reggelt Xero. Viszlát Xero! -köszöntem,és Jenessi elröhögte magát.
Elfoglaltam a zuhanyzót,és felkötöttem a hajam,majd mikor végeztem kimentem a fiúkhoz.
- SoYun? -néztem rájuk.
- Hansol-al nyomják az ágyat! -mutogatott az ajtóra Pgoon.
- Ugye nem úgy? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Nem! -veregetett vállon Xero.
- Még egyszer hozzá érsz,én agyon verlek! -jött ki B-Joo.
- Nyugi! -ölelgettem B-Joo-t.
- De hozzád ért! -hadakozott.
- Nyugi! Nem ér hozzám többet! -adtam ajkaira egy hosszú puszit.
- Így megnyugszom,de csak ha kapok még egyet. -csücsörített.
- Kis bolond! -fontam karjaimat nyaka köré és adtam neki egy hosszú puszit,és Ő csókot akart belőle,de idő előtt otthagytam.
- Olyan gonosz. -morgott.
- Hehehe. Mindenkivel ezt csinálom. -öltöttem ki rá nyelvem.
Xero csinált nekem kaját,és azt eltettem a táskámba,majd SoYun-tól elbúcsúztam és B-Joo-tól is,majd a suliba mentem.
Egész nap szinte lebegtem. Nagyon de nagyon boldog voltam. B-Joo nekem olyan fajta boldogságot teremtett az életembe,hogy elmondani nem tudom. Nagyon de nagyon de nagyon szeretem. Igen...ki merem mondani,hogy Szeretem! SoYun csak összejön valakivel,de ha ez a gyagyás,hülye,félnótás Hansol is lesz a párja,én boldog leszek akkor is. Mikor kicsengettek,azonnal a fiúkhoz rohantam. Az ajtót B-Joo nyitotta.
- Cica! -mosolygott és nyakába ugrottam.
- Hiányoztál. -durmoltam nyakába.
- Te is! -ölelgetett. - Ma viszont vacsizni megyünk!
- Micsoda? -néztem rá hülye fejjel.
- Jól hallottad! Ma valami értekezlet lesz,és SoYun is jön!
- Már mint a nővérem SoYun?
- Igen. Hansol megfenyegette,hogy ha nem jön,este megerőszakolja!
- Hol van most SoYun?
- Elment melót keresni,és ahhoz a kávézós hapihoz ment.
- És Hansol?
- A szobájába.
- Köszönöm! -adtam az ajkaira egy puszit,és bementem Hansol szobájába.
- Na mi van? Megkívánt a Park család? -állt fel,és kezeit hátsómra helyezte.
- Na ide figyelj Te beképzelt majom! -toltam a falnak. - A nővéremet ne merd fenyegetni,mert én esküszöm úgy agyon verlek,hogy meg sem ismernek még az őseid sem! -ugrottam neki.
- SoYun az én dolgom!
- Nem! Ő az én nővérem,és meghallok még egy ilyet,én nagyon de nagyon megütlek! -kezdett bennem az adrenalin dolgozni,és szinte már égette az érfalaimat.
- Nyugi Picike! Te is beszállhatsz,ha akarsz este! -röhögött,és megütöttem volna ha B-Joo le nem fog.
- Eressz el! Eressz el! -kiabáltam és könnyeim kezdtek folyni.
- Sosem fogsz tudni bántani,mert B-Joo mindig itt lesz veled,és SoYun az enyém! Hidd el olyan gyorsan eltekerem a fejét,hogy észre sem veszi! -csípte meg állam.
- Ha bántani mered,én olyat teszek,hogy lehet lecsuknak,de akkor nem fog érdekelni! -sziszegtem,s a könnyeim folytak,és a szívem eszeveszett ütemben vert.
- Nyugi Baba! Nyugi! -szorított magához B-Joo.
A könnyeim folytak. Ha SoYun-nak bármi ismétlem BÁRMI baja lesz,és Hansol-t kibelezem,megölöm,felnyársalom vagy nem tudom mit teszek vele,de az,hogy akkor hidegre tesznek az biztos. Ha bántani meri én én én....olyat teszek,hogy magam is megbánom,de a nővéremért képes vagyok. B-Joo ölelése és lágy hangja megnyugtatta a lelkem,s álomba sírtam magam. Az adrenalin egy darabig még tombolt a testemben,akárcsak egy időzített bomba,de megnyugodtam.

Mikor kinyitottam a szemem SoYun-t láttam. Sokat pislogtam és csak mi ketten voltunk B-Joo szobájába.
- Minden oké Picim? -nézett rám.
- Persze. -válaszoltam mint aki romlott paradicsomot evett.
- Na köhögd ki szépen!
- Hansol felcseszte az agyam,és ha bajod esik én..
- Nem lesz bajom! Tudok magamra vigyázni! A húgom vagy,és rád is figyelek. Te vagy az első! Tudod jól,és ha kell érted ölök! -vágott szavamba SoYun.
- Ez fordítva is igaz...-dörmögtem.
- Nem vagy te medve! Nem dörmögsz! Inkább dorombolj,azt szeretem és B-Joo teljesen kivan!
- Mi? Micsoda? Ugye nincs baja? -rettentem meg.
- Nincs,de nagyon bealudt. Leszívtad az energiáját,pedig nem is votlatok együtt úgy...
- Tudom,de ha nem fog le én megütöm Hansol-t!
- Ennyire elfajultak a dolgok?
- Igen,de csak azért,hogy védjelek!
- Nézd,Nyuszika! Meg tudom magam védeni,és a jó hír,hogy sikerült a kávézóba felvételiznem,úgyhogy jövőhéten már kezdhetek is!
- Nyuuuuu! -öleltem meg a nővérem. - Gratulálok! -puszilgattam.
- Na de menjünk,mert este a fiúk is elegánsak lesznek és nekünk is a fiúkhoz mérten kell öltözni! -mosolygott SoYun és kimentünk a szobából.
- B-Joo? -kérdeztem Pgoon-t.
- Atom szobájába! Alszik. -válaszolt és írt valami szöveget.
- Kamsa. -hajoltam meg picit,és mentem a szerelmem szobájába.
Lassan tettem súlyom a kilincsre,s bekukucskáltam a kis álomszuszékhoz. Édesen aludt és a nevem motyogta. Elmosolyodtam,s lassan lábujjhegyen bementem hozzá,és ajkaira egy apró pici puszit leheltem. Elmosolyodott és csak motyogott valamit,amit nem értettem,de még ezen is képes voltam mosolyogni. Szeretem,és nem tudom mikor,de eltekerte a fejem. Jó lesz majd ha észhez térek,mert még a végén megkedvelem Hansol-t,de akkor tuti leütöm magam.
Kimentem Atom szobájából és SoYun kapott pénz az egyik sráctól és azon vehetünk magunknak ruhát. A városba mentünk és SoYun beinvitált egy elég előkelő ruhákat áruló boltba. Ragyogott a szemem a sok ruha láttán,és Ő csak bámult engem,ahogy szinte már már a nyálam folyt a szépségek láttán. Nekem SoYun egy fehér ruhát választott oka pedig az volt,hogy: "Fiatal vagy még,és ártatlan,így neked a fehér az,ami kell!"

Na igen...SoYun most anya szerepet öltött,de az Ő ruháját én választom ki. Ha rövid lesz akkor azt veszem meg neki,de nem engedem,hogy ilyen nagymama ruhában jelenjen meg egy igen is fontos eseményen. A fiúknak ez fontos,és mivel a menedzsert így is úgyis leköti a szerverzés és a többi fontos dolog észre se fog minket venni,és nincs megtiltva az,hogy a fiúknak le lehessen barátnője,tehát simán elmehetünk. Xero szerzett nekünk is belépőt,és kész. Igazán apáskodó a kis Xero akinek a jelenlegi haja olyan mint aki kettő húszba nyúlt,és reggel kb. olyan,mint mikor én kiakadok és feláll a hajam.

SoYun ruhája is meseszép. Azt hittem ledobom a láncot mikor nem akarta megvenni. Pdeig igen is gyönyörű és ebben a fekete ruhában minden pasinak szemet szúr majd az én drága nővérem.
A fiúkhoz mentünk,és a ruháinkat nem mutattuk meg nekik.
- Lányok! Légysziii! Mutassátok már meg magatokat! -kérlelt
minket Atom.
- Majd ha készen lesz a smink! -válaszoltam higgadtan.
B-Joo szobáját kiközösítettem magamnak,és ott öltöztünk fel. SoYun kisminkelt engem és magát is. Gyönyörű volt. Azokkal a nagy szempillákkal,és a vörös ajkakkal,akárcsak egy hercegnő.
- Ugye tudod,hogy gyönyörű szép vagy? -néztem rá.
- De Te is Baba! -ölelt meg.
- Szeretlek nagyon de nagyon! -bújtam hozzá.
- Jaj Te! Tudod,hogy én is! -nézett rám,és tenyere közé vette arcom,és mélyen szemeimbe nézett. - Ne feledd el,hogy rám mindig számíthatsz és mindig veled leszek! -mondta komolyan,és könnyeim megeredtek. - Ne sírj Picim! -ölelt meg. - Elkenődik a sminked is! -nyugtatott.
Lassan mentünk ki,elől SoYun és utána mentem én. Minden srác elegánsan ki volt öltözve,és mikor felemeltem fejem,B-Joo szeme káprázott.
- Gyönyörű vagy! -simított végig bekötött karomon.
-Te pedig nagyon jól festesz! -igazítottam meg nyakkendőjét. - Jól áll a szmoking. -mosolyogtam.
- Neked meg a smink csak gyönyörűbbé tesz. Hihetetlen vagy. -puszilt nyakamba.
- Skacok! Itt a limó! -jött fel Pgoon.
Mindenki lement és beültünk a limuzinba. Én B-Joo mellett ültem,és nem is engedtem el kezét. Túlságosan is kötődök hozzá. SoYun alig bírta magáról levakarni Hansol-t,de hogy én az est után megölöm az most már biztos. Mikor megérkeztünk a helyszínre,hihetetlen nagy pompa várt ránk. Kiszálltunk a limóból,és bementünk az épületbe. B-Joo és a fiúk elmentek valakivel beszélni,és én addig ott maradtam,SoYun telefonált valakivel,de picit idegesnek tűnt nekem. Én egy asztalhoz ültem le,mert fájt a lábam.
- Szia Cica! Van gazdád? -jött oda valaki.
- Hagyj békén. -vakkantottam.
- Miért is? -ült le mellém,és lábam simogatta.
- Mert gyűlölöm,ha hozzámérnek! -löktem el kezét magamról.
- Pedig szép példány vagy...-markolt combomra,és nyakam simogatta.
- Hagyj már! -álltam fel.
- Talán nem szereted a gyengéd bánásmódot? Lehetek vad is. -esett ajkaimnak,és ütöttem a vállait,majd valaki leszedte rólam.
Nagyokat pislogtam és SoYun volt az. A szívem nagyon gyorsan vert és könnyek szöktek szemembe. Nem akartam,hogy B-Joo lásson,így elrohantam és SoYun sem jött utánam,mert a srácot osztotta ki. Nem érdekelt,hogy elkenődik a sminkem,én csak kirohantam az épületből,és elindultam. Hová,nem tudom,de mentem,míg az eső el nem kezdett szakadni. Így nem látszott,hogy sírok. Egyszer csak egy kéz fogta meg karom. Hátra néztem,és B-Joo volt az. Ő is ázott,de én csapzottabb voltam.
- Miért mentél el? -nézett rám.
- Sehol nincs nyugtom. Ha nem vagy velem,más már smárolgatni akar velem.
- Akkor rázd le.
- Szerinted egy kétszer nagyobb pasit,majd egy csettintésre lezárok,mikor téged várlak?
- Micsoda?
- Nem értesz semmit...
Akartam elmenni,de pár lépés után megint a karom szorongatta. Magához rántott,s fejem mellkasának vágódott. Felnéztem rá,s szemei szikrát szórtak.
- De azt igen,hogy a szívem mit mond! -fogta tenyerei közé az arcom,és megcsókolt.

5. rész /Soyun/

Mosolyogva figyeltem a két dilist, ahogy vitatkoznak, Bjoo pedig lefogta a húgom. Amúgy tényleg idegesítő, hogy Hansol mindig "véletlen" letapiz.
-Mi a baj? - kérdezte Pgoon.
-Mennünk kéne. Ma estére el leszünk egy hotelban... vagy nem tudom.. - sóhajtottam.
-Szó sem lehet erről! - ült hirtelen az ölembe Hansol.
-A jó Istenedet! - dobtam le magamról.
-Ezt most miért kaptam? - ült fel. -Ne mássz rám! - homlokon pöcköltem.
-Áucs. - vinnyogott.
-Idióta! - álltam fel.
Persze ott maradtunk, mert nem engedtek ki a dormból. Kaptam egy akkora pólót Atomtól, hogy hatszor bele férek, persze bugyi, meg váltás ruhám mindig van, szóval ezt aludni kaptam.
-Szerintem ide Te is simán be férsz mellém. - álltam a pólót húzogatva. Már zuhanyoztam, és nagyon jól esett.
-Rajtam kicsit feszül. Szóval nem hiszem. - nevetett.
-Atom Anti! - nevettem el magam. Felbukott, annyira nevetett. Idióta egy banda. De aranyosak. Sikeresen Hansol mellett kaptam helyet, hugit lefoglalta Bjoo, tehát nem tudok ez ellen mit tenni, max alszok a kanapén, amit meg Jenessi tiltott meg.
-Na, gyere aludni. - tolt be Hansol a szobájába.
-Ne taperolj már állandóan! - szóltam rá. Letelepedtem az ágyára, és török ülésben, a póló szélét kezdtem piszkálni. Fáradt voltam, és ez megnyugtató volt nekem.
-Muszáj a közeledben lennem. - térdelt az ágyra. Elmosolyodott, és olyan volt mint egy cuki cica. -Alig két napja ismerlek... de.. - tenyerét a csupasz combomra simitotta. -Még ilyen nem volt velem. Kicsit dilis vagyok, és szeretem a fiúkat is piszkálni, de Te más vagy. - csípőmön állt meg a keze
-Fogadni merek, hogy minden lánynak ezt mondod. - fintorogtam.
-Eddig te vagy és a húgod aki meg tűr maga mellett. Azóta vagyok népszerű amióta Idol lettem. - vágott egy grimaszt.
-Ez irtó aranyos volt. - nevetve dőltem hátra. Szét szedte a lábaim, így közéjük mászva, felettem volt.
-Ugye, hogy aranyos vagyok? - mondta.
-Nagyon. - mosolyodtam el.
-Tudom. - vigyorgott.
-Egoista. - csaptam a vállára.
-Kicsit. - hajolt le, és megcsókolt. Próbáltam menekülni tőle, mivel nem akarok tőle semmit, főleg nem úgy mint egy pasitól. De nem hagyta. Szabályosan rám feküdt.
-Hansol... - pihegtem.
-Csak kicsit... ígérem utána jó kisfiú leszek. - lehelte a nyakamba.
-Csak kicsit... - suttogtam. Rossz ötlett volt. Picit felemelkedett rólam, és feltűrte a pólót, majd a hasam kezdte apró pille könnyű csókokkal elhalmozni.
-Óh! Azt hittem lesz rajtad melltartó. - kuncogott már a mellkasomnál.
-Alvás közben nem szoktam hordani. - sóhajtottam.
-Jól teszed. Jobban járok. - vette kézben a balt, és azzal foglalkozott.
-Hansol... - remegtem meg.
-Hmm? - ajkával kezdte becézni az enyémet, Én pedig készségesen csókoltam vissza. Már lassan két éve, hogy pasi volt az ágyamban. Vagy fordítva.
Keze becsúszott a bugyimba, és mivel hát nem takart semmi lent, mert legyantáztattam, belemosolyodott a csókba. Istenem, de egy önelégült egy pasi. És fiatalabb. Mégis elcsavarta a fejem. Pedig utálom ha nyomulnak.
-Nedves és puha.. - suttogta az ajkaimra. -A legjobb párosítás. - bedúgta az egyik ujját, mire halk nyögés szaladt ki a számból, hátam pedig ívbe feszült. Paplanba markolva, szemeim becsukva, alsó ajkamba harapva sóhajtoztam. De csak kínozott.
-Ne kínozz, kérlek. - nyögtem ki. Leszedte rólam a pólót, magáról a nadrágot és az alsót, felült, engem is felemelt, és az ölébe húzott. Lovagló pózban ültem az ölében, az ágy közepén, lábaim a combjai mellett, Ő pedig a fiókban matatott.
-Meg van. - vett elő egy gumit. Pillanatok alatt magára húzta, és megcsókolva elmerült bennem. Én csak sóhajtottam egyet, Ő viszont az alsó ajkamba harapva felnyögött. Egyik tenyere a hátam közepén, másik a tarkómon pihent, ezzel teljesen magához préselt. Pár pillanatig lágyan csókolóztunk, aztán a tarkómon pihenő kezét a hajamba mélyesztette, fejem picit eldöntve csókolni kezdte a nyakam, közben megmozdult. Nem győztem sóhajtozni. Nem sietett sehová, és Én se, így egy érzéki szeretkezés lett ebből.

Vizesen, és zihálva ültem fel az ágyban. Póló volt rajtam, Hansol pedig ott durmolt mellettem, szintén pizsiben. Azon agyaltam, hogy ez most tényleg álom volt, vagy valóság, de ekkor eszembe jutott, hogy Jenessi hozott be, mert félig bealudtam a kanapén, Ő pedig megtiltotta, hogy ott aludjak. Fél álomban, elküldtem a bús menykőbe. Visszadőltem, és nézni kezdtem Hansol arcát. Mint egy cuki angyal. De az agyamban az villogott, amikor fejét hátra hajtva felsóhajtva, szemeit becsukva, elélvez. Ha így fogok rá reagálni, akkor itt bajok lesznek.
Betakartam a hátát, mert kicsit felcsúszott a póló rajta, dereka pedig kint volt. Mocorogni kezdet, aztán hozzám bújva aludt tovább. Elmosolyodtam, és visszaaludtam.
Reggel amikor kimentem, hulla kómás fejjel, hugi ott gyilkolta Hansolt. Mint két gyerek. Hansol meg csak vigyorgott rajta.
-Jó reggelt. - húztam magam mellé Hansolt, és hozzá bújtam.
-Neked is. - lepődött meg, de szorosan ölelt vissza. Még picit akartam szunditani. Éreztem hugi pusziját az arcomon, de csak elmosolyodtam.
-Faradt vagy? - kérdezte Hansol.
-Igen. De mennem kell. - sóhajtottam. -És Yuminnak suli. - nyakába bújtam.
-Mi ez a hirtelen változás? - kérdezte Yoo.
-Szépet álmodtam. - motyogtam.
Megreggeliztünk, aztán Én mentem melót keresni, hugi pedig suliba.
Rám kötötték, hogy oda vissza menjünk, mert akkor küldik az FBI-t ha nem megyünk vissza. Remek. Remélem sikerrel járok ma.

4.rész /Yoo Min/

Reggel mikor felkeltem SoYun nem volt sehol. Egy kis levél volt ott,és egy kis pénz. SoYun olyan mint egy angyal. Mindig í,ha elmegy,és mindig tesz nekem pénzt. Lassan kimásztam az ágyból,és a pénzt már egyből a kék farmerom zsebébe tettem,nehogy anyu lenyúlja. Elmentem zuhanyozni,és vizes fejjel mentem ki,mikor megcsörrent a telefonom. Nem volt név csak szám,így felvettem.
- Igen? -szóltam bele.
- Szia Csajos! B-Joo a vonal végén!
- Oppa! -ragyogtak a szemeim.
- Végre valaki nem akar a halálba küldeni! -nevetett.
- Na! Ilyet ne mondj! Amúgy,miért hívsz?
- SoYun itt hagyta a mobilját,és gondoltam,ha átjöttök,lenne-e kedved sétálni egy kicsit a városba!
- Ha SoYun elenged akkor persze! Miért ne? Bajom nem lehet!
- Azért vigyázz ám,mert néha kanos! -hallottam meg Hansol hangját.
- Fulladj meg! -választ neki kedvesen B-Joo.
- Na! Gyerekek! Nem oviba vagyunk! -kuncogtam.
- Ma meddig vagy suliba? -kérdezte B-Joo.
- Ma csak 4 órám van,így fél 12. Miért?
- A belvárosiba jársz?
- Ühüm!
- Akkor majd meglepi lesz! -szinte láttam magam előtt,hogy mosolyog B-Joo. - Na megyek,mert próbálunk. Szia Cica! -köszönt el B-Joo.
- Szia Baba. -köszöntem el tőle,és egész nap ilyen kis szeleburdi kis mosolygós voltam.
Miután letettem a telefont,felvettem a pólóm,és a hajam kifésültem,mert a fejem hasonlított egy keféhez. Mikor ezzel megvoltam a konyhába mentem.
- SoYun adott pénzt? -nézett rám részegen anyám.
- Nincs hozzá semi közöd! -válaszoltam,mintha nem is hallottam volna meg.
- Kivel beszéltél? Kivel akarsz Te találkozni? -nézett rám anyu,és a kést kikapta a kezemből.
- Nincs hozzá semmi közöd! Az én magán életem! -mondtam határozottan.
- Kezdesz olyan lenni mint a nővéred! Ugyan olyan kis kurvákodó!
- Vond vissza! SoYun nem kurva! Ő nem Te! Ne hasonlítsd magad a nővéremhez! -a kezében lévő késsel nekem jött,de csak az alkarom hasította fel.
Hatalmas ordítás hagyta el ajkam,és azonnal a szobámba rohantam és csomagoltam. Bekötöttem a kezem,mert nagyon fájt,és a könnyeim eredtek. Összepakoltam,és az ajtómat bezártam.
- Engedj be kislányom! Szeretlek,kérlek ne haragudj! -ütötte anyu az ajtót.
Könnyes szemmel,távoztam a házból a hátsó ajtón,és egy kis kávézóba mentem. Szerencsémre SoYun,pont ott volt,hogy meót keressen. Sírva és szipogva ültem le egy kis asztalhoz,és a kezem vizslattam.
- Yoo...! -fagyott le SoYun.
- Kérlek költözzünk el! -szipogtam.
- Mit cisnált? Megölöm! -dühöngött.
- Megint kérte a pénzem,amit nekem adtál,s hallotta amit beszéltem B-Joo-val!
- Mit beszéltél te azzal a gyagyással?
- Felhívott a telefonod miatt,és hogy suli után meglepivel készül. Aztán a konyhába mentem anyu faggatózott és azt mondta rád,hogy kurva vagy,és eldurrant az agyam,nekem jött,de a karom vágta csak meg. Jól vagyk nyugi...
- Jól? Komolyan? Ömlik a vér belőle! Megölöm! -állt fel,és elindult,de elkaptam a kezét.
- Ha jót akarsz nekem,hagyod! -néztem rá könnyes szemmel.
- Jaj Te! -ült le mellém,és ölelgetett.
Ölelésétől mindig nyugszom. Bársonyos kezétől mindig kivirulok.
- Nagyon szeretlek! -dünnyögtem nyakába.
- Én is,de ha engem szid,hagyd!
- Nem! Te a nővérem vagy,és hagyjam,hogy szidjon? Nem! Szeretlek,nem érted? -folytak könnyeim.
- Ne sírj Baba! -ölelgetett,és adott az arcomra egy puszit. - Add oda a csomagod,és a fiúkhoz viszem,és még keresek melót. Itt lehet bevágódok,de ahhoz nyugodtnak kell lennem. Még elkérem a jelentkezési lapot,kitöltöm és meglátjuk. Te pedig menj el a suliba,ott biztonságba vagy,és ha B-Joo veled van nem féltelek.
- Anyu úgy se jönne utánam!
- Őrült anyánk van,tehát csoda,hogy mi normálisak vagyunk.
- Én normális vagyok,esetleg te nem! -öltöttem ki rá nyelvem.
- Leharaptatom B-Joo-val!
- Nyemkell!
- Na menj a suliba aztán tégy úgy,mintha mi sem történt volna,jó?
- De..
- Megértetted?
- Meg! -bólintottam,és elváltam fájós szívvel SoYun-tól és B-Joo sapiját a fejemre húztam,SoYun megigazította,és elmentem a suliba.

Bent mindenki kérdezgette mi történt a karommal,és csak azt mondtam,hogy este deszkázás közben elestem. Persze mindenki bíztatott,hogy majd sikerül legközelebb,és így nem is foglalkoztak velem. Mikor kicsengettek,a barátnőmmel beszélgettem,és mikor kiléptem a suli ajtaján B-Joo állt a fának nekidőlve. Odamentem hozzá és megálltam előtte.
- Neked jobban áll ez a sapi mint nekem. -mosolygott.
- Nekem minden jól áll! -mosolyogtam.
- Egomanó! -mosolygott.
- Tudom. -kuncogtam.
- Ez a tiéd! -adott át egy csokor rózsát.
- Oh..B-Joo...-lepődtem meg.
Hatalmasra tágult szemekkel néztem a gyönyörű csokrot. Nem tudtam eltalálni,most sírjak vagy nevessek. B-Joo csak egy mosollyal az arcán nézte,hogy én mennyi meglepődtem. Soha egy fiú sem adott nekem semmit,és ez most váratlanul ért.
- Remélem tetszik. -pirult el pici B-Joo.
- Nagyon! Köszönöm! -ugrottam nyakába,és ölelgettem.
- Örülök,hogy boldog vagy! -mosolygott.
- Ez most nagyon de nagyon boldoggá tett! Köszönöm! -adtam arcára egy puszit.
- Mit csináltál a kezeddel? -nézett a bekötött kezemre.
- Majd elmondom. -nyugtattattam.
- Szabad? -nyújtotta felém kezét.
Nem tudtam mit válaszolni erre,csak apró kezem beletettem nagy tenyerébe,és kézen fogva mentünk. Nagyon boldoggá tett. Nem csak az,hogy kaptam tőle valamit,de már az is,hogy eljött elém,és hogy biztonságot nyújtó keze az enyémet fogja. Picit sétáltunk a városban. Éttermek előtt elmenve,korgott a gyomrom. B-Joo megállt. Rámnézett.
- Éhes vagy? -nézett rám.
- Egy picit. -és már húzott is volna az étterembe,ha le nem cövekeltem volna. - Eszedbe se jusson. Kibírom! -rángattam el,és nehezen,de lebeszéltem róla.
Tovább mentünk és a suli királynőjébe botlottunk.
- B-Joo kérlek menjünk el! -bújtam hozzá.
- Miért? -nézett le rám.
- Nem akarom,hogy pletykáljon. Túlságosan is nagyszájú és baj keverő! -kerültem őket ki,és így sikeresen elhárítottam egy vitát.
- Van még mára 2 meglepetésem! -mosolygott rám B-Joo.
- Micsoda? -néztem rá.
- Majd meglátod! -mosolygott.
A belvárosból picit kiszakadtunk,és egy kis rétre mentünk. Ott volt egy nagy domb. Azt hittem sose mászom meg.
- Én feladom. -ültem le a felénél.
- Soha! -vett fel a hátára B-Joo. - Pókmajom! -kuncogott,mikor még a nem létező végtagjaimmal is kapaszkodtam belé.
- Ne gúnyolódj. -szorítottam lábammal jobban,mire befogta,és felértünk a dombra.
Ott gondos odafigyeléssel letett,s együtt néztük a naplemeltét. Az égen gyönyörű összkép tárulkozott szemem elé.
- Gyönyörű. -akadt el szavam.
- Mint te! -ölelt át hátulról B-Joo.
Együtt néztük végig,ahogy a Nap,ráérősen lemegy. Végig karjai közt voltam,és már a kezem sem fájt annyira mint ahogy azt gondoltam.
Elmentünk a fiúkhoz,és egész úton beszélgettünk. Minden téma felmerült. Szerelem,családom,az Ő karrierje és még a gyerek téma is,amin picit kiakadtam,de szeretem a piciket,így nem is tereltem a szót. A fiúkhoz érve SoYun már ott volt.
- Szia! -ugrottam nyakába.
- Szia Törpe. Minden oké? Kezed?
- Jól vagyok köszi! Kezem sem fáj már annyira.
- Ennek örülök. -mosolygott.
- Ha nem baj,ezt vázába tenném! -emeltem fel a csokrot,és mélyen beleszagoltam.
- Csak nem..? -mutatott B-Joo-ra.
Én csak vigyorogva bólogattam,és vázába tettem a csokrot.Hansol irigykedve nézett rám,s B-Joo-hoz mentem. B-Joo felállt,és a szobájába ment. Én elszakadtam a beszélő társaságból,és utána mentem. A szobájába benyitva B-Joo valamit dörmögött az orra alatt. Hátulról fontam karjaimat derekára,és fúrtam fejem hátába. Lassan megsimogatta a karom,és a hátam mögé állt.

- Csukd be a szemed! -mondta,s karomon végigsimított,majd hajam oldalra tűrte.
Én tettem amit mondott,s lehunytam pilláim,majd valami hideget éreztem meg nyakamba. Nem akartam még kinyitni a szemem,amíg Ő nem mondja.
- Kinyithatod! -fordított a szobában lévő tükör felé.
Egy angyalszárnyos nyakláncot kaptam tőle.
- B-Joo...ezh...gyönyörű! -fordultam felé.
- Reméltem,hogy tetszeni fog. -mosolygott,és megöleltem.
- Köszönöm! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! -bújtam hozzá.
- Neked mindent Pici lány. -mosolygott rám.
- Még egyszer köszönöm! -adtam ajkaira egy puszit,amibe mind a ketten belepirultunk.
A többiekhez mentünk és SoYun Hansol-t ütötte. Fogadni merek,hogy megint beszólt Hansol szegény Unnie-mnak,de hogy felrúgom ezt a gyereket az egyszer szent. SoYun a nyakláncom nézegette,és Hansol nem hagyta békén.
- Na ide figyelj! Most megüsselek,vagy összeesel magadtól is? -néztem mérgesen Hansol szemeibe.
- Nyugi! -húzott az ölébe B-Joo.
- De olyan kis gyagyás,és eddig ez a gyagyássága aranyos volt,de most már kezd az ideg rendszeremre menni! Még egyszer hozzáér Unnie hátsójához,letördelem az ujjait. -puffogtam,és kapálóztam Hansol után,de B-Joo a kezeimet is lefogta,nehogy szétüssem ezt a majmot...

3. rész /Soyun/

Yoo visszament a nappaliba, Én pedig a pultnak dőltem, s a kezem néztem. Fájt mint a vesztés, de nem érdekelt. Láttam egy kotta füzetet az asztalon, meg egy ceruzát, és viszketni kezdett a tenyerem. Rajzolni akarok. Fogtam magam, leültem, és rajzolni kezdtem. Egy női alakot rajzoltam le, egy lepedővel takarta el a melleit,  haja hullámos volt, egyik térdére támaszkodott, és lehajtott fejjel ült. Ahhoz képest, fájós kézzel, szép kis rajz lett.
-Megtarthatom? Hasonlít rád. - hallottam Pgoo hangját.
-Felőlem. - raktam le a ceruzát.
-Bekötött kézzel, ilyen szépet rajzolni. - ült le mellém.
-Volt már törve a kezem, egy benga állat kitekerte, és meghasadt a csont a karomon, akkor három hónapot gipszes kézzel ültem. De még akkor is jártam ki falfírkázni. - piszkáltam a ceruzát.
-Nagyon tehetséges vagy. Miért nem mész művészetisre? - kérdezte.
-Nincs pénz. - vontam vállat.
-Ha akarod, segítek. - mondta.
-Hogy? Hagyjam magam megdugatni, és jó pénzt adsz érte? - néztem rá. -Na ez az egy dolog, amit csakis Min miatt nem csinálok. - kezdtem újra firkálni.
-Nem erre gondoltam. - sóhajtott.
-A magam fajta lány, aki már huszonöt lesz, csak ilyen munka mellett tud létesülni. - mondtam. -Azt pedig nem akarom. Inkább lopok és megyek két napra a síttre, mint hogy szét rakjam a lábaim. - megfordítottam a cerkát és pár vonást kiradíroztam.
-Szűz csajok beszélnek így. És mi az, hogy idősebb vagy nálam? - mondta.
-Nem vagyok szűz. Kos a csillagjegyem. Amúgy alapból nem vagyok valami jó kislány. Szóval tudok pár dolgot. És igen. Gondolom Te 22-23 éves lehetsz. - mondtam. Még pár vonás, és kész is a rajz.
-23. - mondta.
-Hálleluja! - bólintottam. Érdeklődve figyeltem a rajzot.
-Hansolt rajzoltad le? - lepődött meg.
-Ezekszerint! - motyogtam. -Hansol! - szóltam ki.
-Igen gyöngyöm? - pattogott be. Komolyan! Lerúgom!
-Emlék. - toltam az orra alá a rajzot.
-Életem első fanartja! - kapta magához a lapot és csodálta.
-Mindent köszönünk. Most megyünk. - álltam fel. -Yoo, indulunk. - szóltam ki a konyhába.
-Hová mentek? - kérdezte Sehyuk.
-Haza. Aztán lesz ami lesz. - vontam vállat.
-Nem maradtok estére? - kérdezte Sangdo.
-Nem.
Yoo mellém állt, és már mentünk is.
-Jól vagy? - lépkedett mellettem Min.
-Aha. - néztem rá. -Honnan a sapka? - igazítottam meg rajta.
-Bjoo adta. - pirult el. -Azért adta, hogy meg ne fázzon a fejem. - motyogta.
-Amúgy is hülye vagy, nem mindegy? - röhögtem el magam.
-Soyun! - háborodott fel. -Amúgy igaz. - mondta tök komolyan, és elröhögte magát.
-Mondom Én. - nevettem.
Haza érve, anyu ki volt nyúlva a kanapén. Mit is várhattam tőle? Csendben lepakoltam a táskám, meg le vettünk a kabátokat, Yoo pedig a szobájába ment, Én pedig a fürdőbe. Ledobáltam a cuccom, mert véres lett, azokat beraktam a mosógépbe, és lezuhanyoztam. Kendőt tekertem magamra, és bementem a szobámba. Mivel nem találtam a mobilom, átléptem a húgomhoz.
-Nem láttad a mobilom? - kérdezte.
-Nem. Miért? Nincs meg? - ült fel.
-Nem találom, tehát biztos elhagytam.
-Menj öltöz föl, Én addig felhívom a mobilod, hátha valaki megtalálta. - mondta. Bólintottam, és visszamentem fel öltözni. Hugi jött be, és a fülemhez rakta a mobilt.
-Igen? - szóltam bele.
-Szia szöszke.- hallottam Hansol hangját.
-Miért ver az Isten engem veled? - sóhajtottam.
-De kedves vagy. Amúgy becsúszott a telefonod a kanapé hátához. - mondta mosolygós hangon.
-Legalább nem kell másikat vennem. - mondtam mosolyogva. Yoo letelepedett az ágyamra.
-Legalább lesz miért visszajönnöd. - kuncogott.
-Örülök neki. - fintorogtam.
-Én is. - nevetett.
-Irónia volt. - forgattam meg a szemem. -Holnap elmegyek a mobilom után. Jó éjt. - raktam le. Leültem a szundikáló húgom mellé, és betakartam.
Én is lefeküdtem, és hozzám bújva aludt el mélyebben. Én is elaludtam, reggel pedig korán keltem. Keresek valami melót. Írtam egy lapra Yoonak, hogy este leszek, pénzt is raktam le neki, hogy vegyen kaját magának. Aztán felöltöztem, és irány az utca.

2.rész /Yoo Min/

Reggel is,gyorsan elrohantam a suliba. Nem akartam Omma-val találkozni. Mióta Appa meghalt az életünket megkereseríti ez a nő. Hiába az anyám,de akkor is. SoYun azóta teljesen más. Ideges folyton,és én ha kell még dorombolok neki,csak nyugodjon meg. SoYun az egyszerm nővérem,mindent megadnék neki,ha lehetne.
A suliban megint a szokásos volt. Bezárkóztam magamba,és csak tanultam. Mikor kicsengettek hazarohantam,és Omma meg SoYun veszekednek. Már egy jó ideje ez megy. Pontosabban Appa halála óta. Folytonos veszekedést rossz nézni. Nem Omma miatt,SoYun miatt. Neki mondtam el,minden bajomat,és Ő tud rólam mindent. Tulajdonképpen Omma nem tud rólam semmit. SoYun elrohant,és én menni akartma utána,de Omma a kezemet megszorította.
- Ha elmész,ide többet nem jössz vissza! -kiáltott rám,és minden szava köpés volt.
- Tényleg? SoYun-t kitagadtad az életedből,tönkretetted,és most engem akarsz? Komolyan? Ez a célod? És a piát meg tedd le! -kaptam ki kezéből az üveget.
- Adjad vissza! Hallod? Adjad vissza! -kiabált velem,és én a falnak vágtam a piát.
A fehérré festett falon csak úgy folyt lefelé a pia,és a szaga erősen megtötötte a kis térséget. Omma a falnak nyomott,és arcom csapott.
- SoYun aljas és ellenem akar fordítani. Kicsim én szeretlek!
- Te sosem szerettél se engem se SoYun-t! Mindig Appa volt az aki megvédett! -törtek utat a könnyeim,és ellöktem magamtól,majd kirohantam.
SoYun után vetemedtem,és futottam után. Igaz,hogy a könnyektől,csak 2 miliméterre láttam,de nem érdekelt. Nekem SoYun a mindenem,és ha valaki bántja én azt megölöm. Utána rohantam,és a keze vérzett. A parkban 3 srác segített rajtunk,és SoYun hozta a szokásos formáját. B-Joo-ra rá sem mertem nézni. Hogy lehet annyira helyes? Mindegy..ki kell bírnom. Ha eddig kibírtam sok mindent,z is menni fog. SoYun bealudt a kanapén,én pedig a konyhában ittam a vizet.
- SoYun miért tette tönkre a kezét? -jött be Hansol.
-Azért mert anyánk kikészíti,ahogy engem is,de én még bírom. SoYun-ál eltört a pohár. Nálam nem,mert én keveset vagyok otthon,meg tanulok és olyankor csak a zene meg én,de SoYun-t kikészítette...-hajtottam le a fejem.
- Hansol! Menj,SoYun ébredezik! -jött be B-Joo. - Jól vagy? -emelte fel fejem államnál.
- Igen. -motyogtam. - SoYun?
- Felkelt.
- Odamehetek hozzá? -néztem gyönyörű szemeibe.
- Persze. -állt arréb,és SoYun-hoz mentem. -Jól vagy? -guggoltam le hozzá.
- Persze Prücsök! Veled? Minden rendben? -nézett rám.
- Persze,de nem én vagyok a fontos! -tettem kezem az övére.
- De igen is fontosak vagytok mind a ketten. -jött oda az egyik srác.
- Hansol. Kuss! -mondtuk egyszerre SoYun-al és elnevettük magunkat.
- Kértek kaját? Rednejek pizzát? -fontoskodott Jenessi.
- Rendelhetsz. -bólintottam.
- Sonkás vagy milyen? -nézett körbe.
- Amilyet akartok,nem vagyunk válogatósak! -nézett a fiúkra Yun.
Jenessi megrendelte a pizzát,és egyből mindenki befalta a részét. Én kb. 5 másodperc alatt befaltam,hiszen az a kis szendvics nem éppen elég egy magamfajta éheskórásznak.
- Hansol! Megtennéd,hogy kimásznál az íurámból? -halottam meg SoYun hangját a konyhába.
- Hansol kanos? -néztem a mellettem ülő Xero-ra.
- Néha csak..-mosolygott.
- Hansol! Most gyorsan kihúzol a nappaliba,vagy eskü én a heréidnél fogva vezetlek ki,de akkor nagyon fájni fog! -morgott SoYun.
- Jobb lesz ha megyek! -álltam fel a fiúk mellől,és a konyhába mentem Hansol pedig SoYun-t méregette hátulről. - Te ide figyelj! -kopogtattam meg a vállát Hansol-nak. - A nővérem egyemberi lény,aki úgy felpofoz,hogy a keze a fejed másik oldalán jön ki,tehát ha még akarsz csajozni,akkor jobb lesz,ha betolod a kis segged hozzánk,leülsz rá,és beszélgetsz velünk,míg Unnie picit pihen.
Hansol csak pislogott le rám,mint a huggyozó disznó,s végül visszanézett Yun-ra,és leült a fiúkhoz. Yun mögé álltam,és átöleltem.
- Te aztán ha kinyitod a szád...-láttam magam előtt,hogy mosolyog.
- Megvédelek még a széltől is ha kell! -bújtam hozzá.
- Szeretlek! -fordult meg és megölelt.
- Én is! -bújtam hozzá,mint egy kiscica és picit doromboltam.

1. rész /Soyun/

Mérgesen álltam meg az ajtóban.
-Kurvára elegem van, hogy mindig lenyúlod a pénzem hülye ribanc! - mondtam anyámnak. -Azt a pénzt Yuminnak raktam félre.
-Yoo Min a neve. - csuklott.
-Mennyire érdekel is az téged .- fintorogva csaptam rá az ajtót. Mindig elveszi azt a csepp pénzt is amit félre rakok, azt is Yuminnak.
-Szia! - jött haza Yumin.
-Szia szívem. - mosolyogtam rá. Amióta apu meghalt azóta anyu iszik, pénzünk semmi, és valahogy meg kell élnünk. Ezért néha kisebb lopásokból vagy melókból szerzek pénzt.
-Hogy vagy? - bújt hozzám.
-Jól. Csak anyu kiakasztott. Lenyúlta a pénzem, hogy piát vegyen. Pedig neked akartam venni valamit. - öleltem meg. Szőke hajam piszkálta.
-Nem kell semmi nekem. - mosolygott.
-Jó, hogy nem másztok már egymásra. Nagyon nyálasak vagytok. - jött ki anyu. Már készültem visszaszólni, vagy minimum beverem a fejét, de Min szorosabbra fogta a karjait körülöttem.
-Tudod, ez a feltétel nélküli szeretett, amit tőled sose kaptunk. Bárcsak apa élne, és Te haltál volna meg. - mondtam. Ekkor akkorát csattant az arcomon a keze, hogy csak pislogni tudtam a falra mert még a fejem is elfordult. -Gyűlöllek. - néztem rá. Levettem magamról Min karjait, és öltözni kezdtem.
-Soyun... - kezdte anyu.
-Takarodj a közelemből. - sziszegtem rá. Magamhoz vettem a hátizsákom, deszkás cipőt fel, és otthagytam. Persze Min szaladt utánam.
-Francba! Gyűlölöm! - vertem az egyik üvegnek a kezem azt hittem nem törik el, de Yoomin sikolyából ítélve mégis. Zsebre vágtam a sajgó mancsom, és bevártam a húgom.
-Jól vagy? - szipogta.
-Túl elém. - töröltem le az arcát. -Ne sírj. - indultam el. A közeli parkhoz mentünk. Ott leültem, és kivettem a kezem a zsebemből. Csupa vér volt.
-Úristen! - kiáltott fel Min, és azonnal törölni kezdte a kezem.
-Ne térdelj a hideg betonon. - szóltam rá.
-Hé! Lányok, jól vagytok? - hallottam egy hangot. Felnéztem. Két szőke és egy vöröses barna hajú srác állt ott.
-Húzzatok a francba. - morogtam. Sapim jobban a fejemre húztam. Yoo pedig csak szipogott.
-Csak segíteni akarunk. Nagyon csúnya a kezed. - guggolt Yoo mellé a vörös.
-Atom a nevem. Vagy Sanggyun. - vette kézbe a kezem. Azonnal elhúztam azt.
-Nem érdekel a neved, és az se, hogy mit akarsz. - hajoltam a képébe. -Kopjatok le! - álltam fel. Majdnem seggre ült.
-De ezzel kórházba kell akkor menned! Hisz csöppög belőled a vér. - állított meg az egyik szőke.
-Hátha kimulok. Senkinek se fogok hiányozni. - löktem el.
-Hagyd Hansol. - mondta a másik.
-Ha orvoshoz nem is, akkor legalább hozzánk gyertek fel. PGoon ellátja a kezed. - mondta újra Sanggyun.
-Kérlek Soyun. - kért a húgom.
Ránéztem. Felsóhajtottam, mire a Hansol nevű fiú, egy kendőt rakot a kezemre.
-Ne piszkálj. - vettem el a kezem. -Akkor kösd rá, nehogy elvérez. - mondta. Fintorogva néztem rá. Rászorítottam a kendőt, aztán a húgom kezét megfogva követtem a két elől menő fiút. Mellettünk Sanggyun jött.
-Mi a nevetek? - kérdezte.
-Nem vagyunk puszi haverok. - morogtam rá.
-Ő a nővérem, Park Soyun, Én pedig Yoo Min. - mondta a húgom
-Állam titkot adtál ki! Kitagadlak a családból! - haborodtam fel. Húgi felnevetett. Szeretem amikor mosolyog, vagy nevet. Akkor Én se vagyok szomorú.
Végig beszéltek az úton, Én pedig csak a földet bámultam. Kezdtem rosszúl is lenni, de nem szóltam. A liftben neki dőltem a falának, mert nem bírtam állni.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Min.
-Igen szívem. Jól. - mosolyogtam rá.
-Gyertek. - mentek ki, Én pedig eltoltam magam a faltól, és az egyik fiúba kapaszkodva mentem Én is.
-Nagyon nem vagy jól. - fogott meg Hansol. -Már a kendő is átázott. - mondta.
-Csak hadd üljek le. - mondtam.
-Huh! Csajok. - pattogott az egyik. -Jenessi! - szólt rá Sanggyun.
-Bocsi. - húzta össze magát.
-Sangdo szólj Pgoonak. - leültem. A két fiú eltűnt, majd egy harmadikkal jelentek meg.
-Mi a baj? - jött oda.
-Kicsit megsérült. - vette le a kendőt. Jenessi nevű felsikott, és elszaladt.
-Ehhez orvos kell. - guggolt elém Pgoon.
-Még valaki dokival jön, lerúgom! - háborodtam fel.
-Ezek szerint Én fogom rendbe szedni. Az arcoddal mi történt? - nézte meg.
-Közöd? - néztem rá.
-De csípős nyelved van hallod-e. - lepődött meg.
-Nem tetszik? - vontam fel a szemöldököm.
-De! Viszont ezt elkell látni. Elég durva.  - állt fel. Levettem a sapkám, aztán a kabátom. Yoo nem tudom hová lett, de remélem nem lesz baja.
Pgoon visszajött, és elkezdte a kezem rendbe szedni.
-Hol a húgom? - kérdeztem.
-Épp eszik. Xero adott neki szendvicset. - ült elém.
-El is felejtettem, hogy nem evett otthon. - motyogtam.
-Mi a neved? - kérdezte.
-Soyun. - szisszentem fel.
-Sehyuk vagyok. Én vagyok a banda leadere. - mosolygott.
-Banda vagytok?
-Topp Dogg a nevünk. Nem rég volt a debütálásunk. - mosolygott.
-Remek. - fintorogtam.
-Kész is vagy. - tekerte be a kezem, mint a boxolóknak.
-Kösz. - néztem meg. Eldőltem a kanapén, és sűrűn pislogtam, de nem segített. Úgy ahogy voltam. Elaludtam.